Francia diákok blokádra, barikádra. Egyetemi jegyzet
2018. április 16. írta: wootsch

Francia diákok blokádra, barikádra. Egyetemi jegyzet

A nagy francia vasutassztrájkra való mozgósítás és felkészülés már vagy három hete megkezdődött. A sztrájk-naptár már hetek óta letölthető különböző portálokról, valaki egy „sztrájk-app”-et is fabrikált és feldobta a net-re. A vasutasok gördülősztrájkja már két hete tart, de a diákok az első héten még csendben voltak. A mi Campusunkon és a fakultások hirdetőtábláin úgy két hete jelentek meg az első híradások arról, hogy valami készül. Az egyetemi hirdetőtáblák amúgy is gyorsan frissülnek, a plakát-kommunikáció élénk mifelénk, a trockista és kommunista diákszervezetek szinte állandóan reagálnak valamire, a katolikus diákszövetség inkább csak a biblia-óráit hirdeti. „Jó állapotban lévő tankönyveim eladom”, „Majdnem jó állapotban lévő biciklimet 65 euróért eladom.” „Angol anyanyelvű baby-sittert keresünk két gyermek mellé.” - efféle hirdetések mellett mindig akad valami politika. Ez annyira megszokott itt, hogy a többség erre ügyet sem vet, én talán szakmai érdeklődésből egy kicsit figyelmesen követem, fotózom a hirdetményeket.

 

img_20180403_154741.jpg

A 60-as évekig ez a terület a Hadsereg birtokában volt, laktanyák és gyakorlótér volt itt. Ide épült ki az új Campus, az épületek többsége a 70-es, 80-as években nőtt ki a földből, bár még most is építkeznek. A Campus Centrale nagyjából szabályos téglalap, hosszabb szárait Északon a Boulevard de la Victoire (ahol a villamosok járnak), Délen a Rue de Rome-ba folytatódó Rue Maréchal Juin (ahol a buszok járnak) fogja közre két oldalról. A téglalap rövidebb szárain, Keleten az Esplanade, Délen pedig Rue Labbé határolja a pompás Krutenau-negyed felé. Az épületek nagyjából a téglalap szárai mentén épültek, az épületek által közrefogott terület tulajdonképpen egy közpark, padokkal, asztalokkal, fákkal, virágokkal. Bár itt-ott azért oda is került épület, az elhanyagolt focipálya mellé épült például a Patio, amely könyvtár, tanuló- és találkozóhely és van ott néhány irodája az egyetemi adminisztrációnak is, aminek történetünk szempontjából lesz majd jelentősége. A mi nyelvi intézetünk az északi sarokban van, a utunk a Campus egyik főutcájára, a Rue Blaise Pascal-ra vezet, azt keresztezi a másik főutca, az Allée René Descartes. Ez utóbbi keletről-délre egyenesen szeli át a Campus zöld területét, ha ezen jár az ember elhalad a Platane (ahol a diák-szolgáltató központ is található), a Patio, az Agora, meg a sportcentrum mellett. A velünk átellenes sarokban a matematikusok vannak. A túloldalon az alkalmazott természettudományok, kémikusok, a Bel, amelyben nekünk is vannak óráink, mert ennek a nagyelőadóiban férünk el mindannyian és írásbeli vizsgáink is voltak már ott, ha úgy hozta az órarend. Közvetlenül mellettünk a Jogi Kar van, meg valami bölcsészek, amellett pedig az Európai Doktori Iskola. Ott van a Chimie is, az egyetemi kocsma, ahol délután 4 után csapolt sört is mérnek, ott lehet csocsózni, biliárdozni. Ebben a térben szorgalmi időszakban mindig élénk a gyalogos- és a kerékpáros forgalom, a Campusra autóval nem lehet behajtani.

 

img_20180327_130635.jpg

 

Hétfőn az óráim 10 órakor kezdődnek, kényelmesen baktattam a „Pangloss” (így hívják a mi épületünket) felé, amikor valami távoli zajt hallottam a Patio felől. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a kurjongatásnak, máskor is előfordul, hogy hangoskodnak, örömködnek a diákok. Az órán tudtam meg, hogy ott, délen a Patio melletti épület már elesett. A diákok elbarikádozták a bejáratokat, padokkal, kukákkal, mit, hol találtak. A szünetben elsétáltam arrafelé. Két unatkozó biztonsági ember őrizte a helyszínt, diák egy sem volt a közelben akkor, még az ajtókat elzáró méretes kukák is unatkozni látszottak. Délután végeztünk aznap, a banlieu-k szociális problémáiról társalogtunk egy jóízűt. Kínai kollégáim megint értetlenkedtek egy kicsit, nekik a lakótelep inkább áldás. Ahol én jártam, ott a forgalom a szokásos volt, semmi feltűnő. Másnap reggel nyolcra kellett mennem és feltűnt, hogy új plakátok borítják a falakat, a hirdetőtáblákat. A diákok megnevezték a tiltakozásuk tárgyát, alanyát, állítmányát. Az egyetemi változások ellen protestálnak. Macronék szigorítani kívánják az egyetemre való bekerülés feltételeit. Ma az egyetemek Franciaországban nyitottak, a bekerült hallgatók majd fele az első év végén búcsúzik el és keres kerülő-utakat. Az új rend szerint – karonként változó módon – feltételi vizsgával és a szigorított érettségi eredményeivel lehet majd a jövőben bekerülni az egyetemre. Az egyetemi karcsúsításnak persze, hogy költségvetési indokai vannak, persze, hogy a diákok egy részének a dühe a Rendszer ellen fordul, amely persze, hogy közben bőséges költ olyan dolgokra, amelyet a diákok az egyetemi szabadsággal összemérni nem tudnak. Például a hadseregre, például a rendőrségre költött euro-milliókat állítják szembe a felsőoktatásra költött milliókkal. Volt egy mondat azon a plakátocskán, ami felkeltette az érdeklődésemet. „Elvárjuk, hogy a rendőrség is tartsa tiszteletbe az egyetem, autonómiáját.” Nocsak, gondoltam, mi készül itt? Úgy 10 óra körül megtudtam. Akkor érkeztek az anarchisták. Talán egy tucatnyi, maszkos-sálas, bomber-dzsekis srác. Jelenlétük a jelképesnél is rövidebb fellépéssel ért véget. Ha anarchisták, akkor rendőrök. Volt egy kis kergetőzés a Platane épület mögött, talán tíz perc sem volt az egész, az ott, a maroknyi anarchista által megkezdett barrikádot már bontották is. A harcos anarchista csapat olyan gyorsan szívódott fel, amilyen gyorsan érkezett.

 

img_20180327_100224.jpg

 

Közben azért egy kis gyűlés kerekedett a Patio mellett a füvön, spontán csatlakozókkal szaporodott a tömeg. Visszamentem az órámra, tanáromtól megtudtam, hogy a megelőző héten kezdődött az egyetemfoglalás az egyetem Főépületében, amely nem a mi Campusunkon van, hanem a Városmag felőli oldalon, az Ill partján, a tavaly az UNESCO Világörökségi Címmel kitüntetett Neustadt-negyedben, a Place de L'Universitén. Azt foglalták el a diákok, elbarrikádozták a bejáratokat és csapdába ejtettek néhány egyetemi dolgozót, aki kihívták a rendőröket. Az épület különleges műemléki védelem alatt áll, van benne egy Napóleon egyiptomi kalandja jóvoltából ide hozott Ramzesz-sztélé, néhány ezer esztendős, kulturális örökség, közkincs. A rendőrség ennek a megvédése indokával lépett be az épületbe és gyorsan véget vetett a foglalásnak. No ezért ez a mondat a rendőrségről, jött az aha-élmény. A diákok meg is értették, hogy az egyetemi vezetésnek is otthon adó épületet jobb békén hagyniuk. Ezért tevődtek át akcióik a Campusunkra. Míg ezt kitárgyaltuk, jött a hír, hogy újabb két épület esett el. A Patio és a Bel is blokád alatt. Óráink amúgy rendben megtartattak és nagy élvezettel dúdolgattuk a francia sanzonokat az aznapi utolsó szemináriumon. Délután hatkor indultam haza, ott, ahol jártam a szokásos forgalom volt. A nyugdíjasok és a kutyasétáltatók is ott voltak, mint máskor. Még bágyadtan, de sütött a tavaszi nap, a fák vidáman virágoztak a fák. Szerdán kilenckor volt az első órám. Amikor odaértem, láthattam, hogy nem én voltam az első. Több csoporttársam már állt az ajtó előtt, amely zárva volt. Egy biztonsági őr őrizte a lakatot, aki elmondta, hogy az egyetem igazgatójának a rendelkezése miatt az épületeket „további rendelkezésig” zárva kell tartani, mert a blokád- és barikád-építések tartanak. A diákgyűlés az akció folytatása mellett döntött, 10 órakor lesz a következő ülés a Patio mellett, valami döntés születik majd, addig az épület zárva marad. Tanárunk fél tízkor feloszlatta vidám gyülekezetünket, a következő órákról neki sem volt információja, várjunk, mondta. A gyűlés tényleg elkezdődött 10-kor, ott ültek a füvön a diákok, megafonos szervezők irányitgatták a beszélgetést. Egy professzor beszélt egy kicsit panaszosan arról, hogy „diáktársaitoknak a mai fontos vizsgái maradnak el miattatok”, de lehurrogták. Közvetlen demokrácia, aki akart, szólt a tömeghez, amely csak nőtt, dagadt, mivel az épületek zárva voltak, a beérkezők vagy csatlakoztak, vagy körbeállták a kört, aránylag nyugodtan. 12-ig nem született döntés, az én órám pedig 12-kor kezdődött volna, de a Pangloss is zárva volt. Stílszerűen a francia forradalmak története című szemináriumra vártam tanárunkkal, a többiekkel és a tanárok Robespierre-anekdotákkal szórakoztatott minket. Szerinte Maxime Robespierre most kihívta volna a Nemzeti Gárdát, de erről nem nyitottunk vitát. A gyűlés csak nem akart véget érni, tartott még a „débat”, hát lassan szétoszlottunk. Én a villamoshoz vettem az irányt, gyönyörűen sütött a nap, szerdán mindig antikvár könyveket árulnak a Place Kléber-en, gondoltam bemegyek a belvárosba nézelődni. Ahogy a Boulevard de la Victoire-ra értem, észre kellett vennem, hogy legalább tíz rendőrautó sorakozik az út szélén, a robocop-ok ott tereferéltek mellettük, a felszerelésük még nem volt rajtuk, de a mikrobuszaik ablakán azért kikandikáltak a pajzsok, a tomfák és kezük ügyében voltak a plasztik-ellenzős sisakjaik is. Csak később derült ki, hogy ácsorgásuk célja nem a diákgyűlés eltüntetése, hanem a megvédése volt. Az anarchisták, a „a bolondok csoportja” (groupe des foules”), ahogy itt mondják az érkezését jelezte, nekik pedig a Campusra nincsen bejárásuk. Iratkoznának be inkább az egyetemre, míg megtehetik. A bevetési egység végül is dolog nélkül távozott. A gyűlés állítólag négy óra körül befejeződött. A diák úgy döntöttek, hogy felfüggesztik, bizonytalan időre elnapolják az akciót. Csütörtök, nyolc órakor nemcsak a Pangloss, de a többi épület is nyitva volt, egész nap tanulhattunk. Pénteken nem voltak most óráim. Tegnap minden a megszokott mederben haladt. Ma új plakátok jelentek meg a falakon … Azt persze tudjuk a hírekből, hogy Párizsban a Sorbonne egy része még mindig blokád alatt van. Barrikádok Lyonban, Nancy-ban, Poitiers-ben.

 

Holnap ide, Strasbourgba várjuk Emmanuel Macron-t, beszédet mond majd az Európai Parlamentben. Tegnap BFMTV-n beszélgetett a francia elnök majd két órán keresztül. Beszélgetőtársai két sokat látott újságíró Edwy Plenel (ismert baloldali, trockista) és Jean-Jacques Bourdin (a Radio Monte Carlo főszerkesztője) voltak. Magyar szemmel kicsit furcsa volt, hogy a két öreg média-róka következetesen Monsieur Macron-nak szólította az elnököt (és nem Monsieur Président-nak) és kemény kérdésekkel szorongatták meg, amelyek elől ő nemhogy ki nem tért, hanem hasonló keménységgel válaszolt. Érdekes és érdemi vitát folytattak sok mindenről, „a legnagyobb politikai kihívásról, amellyel most szembe néz”, és persze, hogy szóba került a diákok ügye is, amelyben Macron nem akar visszavonulót fújni. Még akkor sem, amikor a beszélgetőtársak felidézték, hogy '68 az éppen ötven éve volt …

 

img_20180410_130434.jpg

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr2213839692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása