A Templomok Völgyi (Vale de Templi) tulajdonképpen nem is völgy, hanem egy kis hegy, egy hosszan elnyúló kitüremlés, a földmélye erős tenyere által formált felgyűrődés. Agrigento városa ennél még magasabban van. A város házai lenéznek a „völgy” tetején álló ókori templomokra. Átnézve felettük ott a tenger végtelen kékje. A pompás Concordia templom egyik oldaláról felfelé, a városra nézhetünk és fölénk magasodik Agrigento Katedrálisának a forrón rezgő levegőben kissé elmosódottan ide látszó harangtornya. A templom másik oldaláról kitárul előttünk a Tirrén-tenger, jobbra pedig a földi kipárolgásoktól kissé eltakartan a lepukkant ipari kikötőt körbefolyó Porto Empedocle elkoptatott városkája van. Balra fent a hegyecske északi csúcsára magasodott dombon a Juno-templom megmaradt dór oszlopsora; jobbra, ahogyan elkanyarodik az út, a Zeusz-templomnak egy földrengés szétszórta fenséges romjai. Az út mellett girbe-gurba olajfák, első pillantásra is látható, hogy sokkal fiatalabbak, mint a környezetük. E fák tövében kétnyelvű táblák. Emlékfák ezek, szíciliai, de egyetemessé lett történeteknek a mementói. Nevek: a két államügyész, Borsalino és Falcone, Piersanti Mattarella, a „keresztény politikus, aki szerette az Igazságot. A maffia megölte, mert szerette a szépet és az emberség igazságát”, mondja el a tábla. Aztán még egy felirat, de ez nem egy ember, hanem egy intézmény neve. „Coastguard (Guardia Costeria) Women and Men”, a tengeri járőr- és mentőszolgálatot teljesítő Parti Őrség (nő és férfi) legénységének, „akik minden napi áldozatos munkájukkal (az emberi életek) olyan sok gyertyáját gyújtották meg, testvérként törődve mindazokkal, aki elnyomatástól, erőszaktól és háborúktól szenvednek.” Körülöttünk az ókori templomok időtlen szépsége, előttünk az emberi köszönet időtlensége, amellyel azoknak tartozunk, akik méltóbb, tisztességesebb emberi életért küzdenek.
