Notre-Dame de Paris. Twitter által homályosan
2019. április 19. írta: wootsch

Notre-Dame de Paris. Twitter által homályosan

Amikor kicsapott, az égre felcsavarodott a füst a párizsi Notre-Dame tetejéről, felcsaptak a lángok az internet mindig izzó parazsáról is. Ahogyan dagadt, hízott a tűz a Templomban, egyre többen és többen táplálták, szították az üzenetek rőzsetüzeit a twitteren, a facebookon, az instagramon. Aznap a francia televíziós csatornák élesbe kapcsoltak. Pokoli tűz „en direct”. A katedrális tornyai mögött csaptak fel a lángok, a vörös mélyülő árnyalataival. A tető köré épített állványokból szikraeső pattogott szerteszét, olvadtak az építmény darabjai, a fémcseppekre hullott szét az egész. Amikor a huszártorony leomlott, felhördült a világ. A füst fehéren, szürkén és sárgán lövelt fel Párizs egére, a lángok egészen magasra csaptak fel, ahogyan a széthulló torony a tűzfészekbe belebukott és ez a tűzgejzír elhomályosította az éppen lemenni készülődő Napot, aki mintha megállt volna egy pillanatra még, hogy ránézzen erre a pokoli látványra. Még láthatta azt is, ahogyan a szemlélődő emberek döbbent arccal merednek erre a képre, amely valószínűleg most már örökre a retinájukra égett. Még hallhatta a lenyugvó Nap, ahogyan kiszakadnak belőlük a tehetetlenség artikulátlan és formálatlan hangjai. A tévé képernyőjén könnyes arcok, a kinyíló szájak elé kapott kezek, égre fordított tekintetek villantak fel. A Napnak már elege volt ebből, gyorsan visszavonult és átadta a helyét az estének, amely sötétje még jobban kiemelte a tűz vörösét, amely ott izott a falak között, ahová a tető lángoló gerendái beomlottak.

 

A tűzoltók „erejüket megfeszítve” dolgoztak a lángok megfékezésén. Trump elnök a messziről adott tanácsokat nekik egy szokásosan meggondolatlan twitter üzenetében és sürgette a munkát. A Szajnából pumpálták a vizet a szomjas oltócsöveknek, 400 tűzoltó dolgozott az oltáson, nem akármilyen tűz volt ez, nem egy sufni, a párizsi Notre-Dame égett, tüskénkedtek a tűzoltók és láthatóan tudták a dolgukat. Trump elnök „water tankért” és repülőgépekért, helikopterekét twittelt. A párizsi tűzoltók – szorgos munkájuk közben! - gyorsan vissza is twitteltek, hogy ezen eszközök használata itt nem lehetséges. Csak egy keskeny járda választja el a Notre-Dame-ot a szomszédos lakóházaktól, egy repülőgépről ledobott több tonnás „vizibomba” szétverte volna nemcsak a katedrális falait, de a szomszédos lakóházak tetejét is. A közelben lakókat, több, mint ezer embert közben evakuálták és a tűzoltók megakadályozták azt is, hogy a tűz átterjedjen a szomszédos házakra, erre kötelezi őket esküjük is, hiszen életeket és javakat kell menteniük.

 

A párizsi tűzoltók! Sokat látott, sokat próbált hölgyek és urak ám! Ne felejtsük el nekik azt sem, hogy nem is a legjobban fizetett közalkalmazottak ők, akik elképesztő terhelést kaptak az elmúlt hetekben, hiszen ha szombat, akkor a gilets jaunes rosszakaratú aktivistái randalíroznak a párizsi utcákon és ilyenkor autók, bankfiókok, drága üzletek is égnek, amelyeket szintén nekik, a párizsi tűzoltóknak kell kezelniük, hanyadik hétvégéjükön is? Tavaly november vége óta nem múlt el még úgy szombat Párizsban, hogy ne kellett volna kivonulniuk és állták szerényen és keményen a kihívásokat, amelyeket az anarchisták molotov koktéljai dobtak oda nekik. Dolgoztak a Notre-Dame tüzén, oltották ezt semmi máshoz nem fogható lángtengert, amelyet azok ősi tölgyfa-gerendák tápláltak, amelyek tartósan és lassan égnek, sokáig parázslanak, évszázadok alatt szikkadtak ilyen keményre, makaccsá. Ráadásul a tűz egy katedrálisban lángolt, sőt a Katedrálisban, amelynek falai annyi mindent láttak és hallottak. Hány generáció imáinak a halvány visszfénye tükröződik vissza ezekről a falakról? Mennyi csonkig égett gyertya füstje kormozta ezeket a falakat?

 

A tűz estéjén spontán csoportosulások alakultak ki a katedrális előtt. Itt térdre borult hívők imádkoztak, ott egyházi énekeket énekeltek. Könny patakzott egyes arcokon, sűrűn törölgetett szemüvegek villogták vissza a tűzoltó autók villógó, kék fényeit és a tömeg itt is, ott is megtapsolta a helyszínen átballagó, fáradt, a védőfelszerelésük súlya alatt lelassuló mozgású tűzoltókat. Madame Hidalgo, Párizs főpolgármestere, Monsieur le Président, Emanuel Macron, tisztviselők nyüzsgése a helyszínen, aki oda siettek. Újságírók, akik mikrofonvégre kapták a szemtanúkat, a nézelődőket, a kilakoltatott polgárokat. A párizsi tűzoltó parancsnok, aki higgadt és fegyelmezett maradt ebben a protokolláris forgatagban is. A tűzoltók vezetési pontja, ahol egy nagy képernyő mellett az épület alaprajza, rejtélyes nyilakkal, hadműveleti terv. Az egységparancsnokok eligazítása, akik aztán elballagnak a csapatukhoz, hogy kiadják a következő parancsokat. Egy tűzoltósági drónról készült felvétel járja be a világhálót, mint a pokol kísértete, olyan ez a falak között, de belül lángoló-örvénylő tűz.

 

Majdnem éjfél volt már, amikor Macron elnök a tévékamerák elé állt, hogy megüzenje: újra építjük a Katedrálist. Kedd esti szenvedélyes televíziós beszédében megismételte ezt. A beszédet a francia politikai hagyományok szerint így fejezte be: „Vive la France, Vive la Republique!” A Francia Köztársaság működésben. Valószínűleg máris rekordot döntött az adományozás mennyisége és sebessége. A francia gazdasági elit mozdult meg először. Világmárkák tulajdonosai. Nagyvállalatok örökösei. 100 millió euró itt, 200 millió amott. Szeged is küld 10 ezer eurót és egy nagyon szép dolog. Székesfehérvár is beszáll, tudatta a polgármester. Európa is megmozdult. Az Európai Unió segítséget ígért. Egy katedrális kövekből, tögyfa gerendákból épül – és erre meglesz a pénz. Egy katedrális imákat és zsolozsmákat fogad be. Erre is megvan a keresztények örök közönsége láthatóan. Egy ilyen régi, emblematikus katedrális turistákat fogad be egy már egy ideje. A párizsi Notre-Dame 13 millió látogatót évente. Erre sem csökken majd a kereslet, ebben biztosak lehetünk. Hozzáértő mesterekben sincsen itt hiány. Franciaország méltóságos katedrálisok földje, van itt abban gyakorlatuk, hogy hogyan kell egy több évszázados, szakrális épületet felújítani. Semmi kétség, a Notre-Dame újjá épül és közakarattal. Olyan magától értetődő természetességgel beszélnek itt erről, olyan egységben, hogy a távolról jött és itt szemlélődő ember meghatódik ezen. A szolidaritás, a „nemzet egysége” nem kiüresedett szlogen, itt és most kézzelfogható és súlya van. Tegnap este az eddig felajánlott adományok meghaladták az egy milliárd eurót és máris vita kezdődött arról, hogy vajon „adókra vagy adományokra van-e szükség”. Annak ellenére, hogy a gazdag adományozók jó része rögtön le is mondott az adományozáskor adható adókedvezményekről. C'est la France, hiába no. Itt vita nélkül megúszni még egy ilyen eseményt sem lehet.

 

Az is bámulatos, hogy Párizs, ez a kivételes életű metropolis, milyen méltósággal és milyen tartással viseli el ezt az újabb csapást. A párizsiaknak aztán igazán kijutott az elmúlt években a bajból. Mégis, a város mintsem veszített életkedvéből, fenntartotta a megszokott ritmusát, megőrizte a rituáléit, felkínálja látogatóinak a hagyományait. A párizsi élet buzog, árad a grand boulevard-okon, a Montmartre-on, a Marais ódon utcáin, a Quartier Latin kávéházaiban, a Rodin Múzeumban és a Louvre-ban. Az ép ésszel felérhetetlen terror-támadások, a viharos utcai demonstrációk, a Notre-Dame tüze sem változtatott Párizson és a párizsiakon, akik újra és újra be tudják bizonyítani, hogy az Élet párizsi áradása megállíthatatlan és mindig a saját medrébe tér vissza, abból senki és semmi sem térítheti ki. A párizsi Notre-Dame sziluettje oly ismerős, olyan régóta áll ott, hogy érthető, miért ilyen szimbolikus kifejeződése ez a párizsi életnek. Ott van: üzenet a tegnaptól a holnapnak. Ott van, mint egy családtag, reggel elsietünk előtte munkába menet, felpillantunk a tornyokra, befogja szemünk az ismerős látványt, állandóságával, súlyával, ismerős körvonalaival üzeni, hogy bár minden megváltozott körülöttem, de tudatom nektek, hogy van itt valami állandó, valami megváltozhatatlan, valami régóta fennálló és fennmaradó. Ritka pillanat, hogy a köztársaság elnöke és a polgármester, az utca véletlen megszólított embere, a nyilvánosság elől máskor rejtőzködő milliárdos és a szajna-parti clochard, aki kenyérre kéreget, szó szerint úgyanazt mondják: „a párizsi Notre-Dame-ot újjá kell építeni, mert az a mi történeteink kitéphetetlen része”.

 

Aztán az olvasó alámerül a kommentek örvénylő tengerébe. A magyar kommentelők provincialitása! A kommentelők, akik szeretik a hátsó ülésről vezetni az autót és tanácsokat adnak a foteljükből azoknak a tűzoltóknak, akik a lángoló épületben küzdenek a tűz örvénylésével! Azok, akik azon élcelődnek, hogy „csak” 50 perccel később kezdtel el oltani. Az összeesküvés-elméletek gyártói, akik máris tudják, hogy iszlám terroristák gyújtották fel ezt a szakrális helyet. Ezek megosztása, szépspriccelése az internet felületein. A munka azon, hogy minél több klikkeléshez juthassunk! Felül a tűzvihar és alant, az Internet bugyraiban egy földi pokol. Kíváncsi lennék majd arra, hogy hogyan mutatja majd be a Poklot és lakóit Vergilius mester ez XXI. századvégi látogatónak? Annak egy bugyrában biztosan helye lesz majd a trolloknak, az anonim kommentelőknek, a rémhír-gyártóknak és terjesztőknek, a fellebbezés-nélküli-álláspontok kiposztolóinak. Mindjárt a lelketlen ingatlan-ügynökök és hedge fundok brókerei mellett. Aztán amikor Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azt találta mondani, hogy „a tűz oka a szekuláris francia állam”, akkor be is csuktam a laptopomat. A nevezett úr figyelmét bizonyára elkerülte a képeken is jól kivehető tény, hogy a templom felújítása közben keletkezett a tűz …, de ez a megjegyzés már tényleg annyira a meggondolatlan kommentelők felelőtlen megjegyzéseihez csatlakozott, hogy nem is érdemes több szót vesztegetni erre. Legfeljebb csak annyit, hogy egy miniszterelnök-helyettesnek azért mégis csak kicsit meggondoltabbnak illene lennie. Egy ilyen megrendítő helyzetben még inkább, mint máskor.

 

A párizsi Notre-Dame-ban tűz pusztított a húsvéti Nagyhét hétfőjén. A tüzet a tűzoltók másnap reggelre megfékezték, az épület maradandóan károsodott, de biztosan megmarad. A francia kormány, a francia társadalom összefog a károk okozta pusztítás helyreállításáért. A leomlott huszártorony újratervezésére a nemzetközi pályázat kiírásáról már döntött a francia kormány. A templom, amely több, mint nyolcszáz éve áll Párizs közepén, megújulva, helyreállítva ott marad. Néhány év és újra zeng az orgonája, újra szólni fog Emanuel, a Nagyharang és hívők éneke száll majd fel a dongaboltos mennyezetig. Az Állandóságban ott a generációk folytonossága. Az ismerős sziluett ott ragyog Párizs közepén, amíg a Város áll. A meggondolatlan, felelőtlen és magukat viccesnek gondoló kommentelőkre pedig már ma sem emlékezik senki sem.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr3914774920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása