Demokrácia, Jogállam, Emberi Jogok. Csengenek-bonganak ezek a szavak és visszhangzanak, mint a harangok hangja Strasbourg középkori utcáiban. Nem csengenek itt rosszul. Magyarországon bizonyos körökben ezeknek a szavaknak az íze, úgy látszik, keserű. Ha édesebb lenne nem köpködnének most hölgyek és urak oly csúnyán szavakat Budapesten. A jogállamiság európai kritériumainak hallatán kiköpött ott miniszterelnök, igazságügy-miniszter asszony, kormányszóvívő, európai parlamenti képviselő, no és a Fidesz-tollnoncok természetesen. Minden olyan felületen, amely csak rendelkezésükre áll.
A Magyar Nemzet is ott áll ebben a sorba. Tegnapi számában Hertelendy Gábor tanulságos cikket írt e tárgyban (https://magyarnemzet.hu/belfold/a-soroshoz-kotheto-ejha-erzekenyitene-a-gyerekeket-8776578/?fbclid=IwAR15hc3dwReRp3H4wnGGjMo9kHmy1BNsl_2Bl-af7yT7w0tSekkRyqaXqP4). Tanulságos, mert megmutatja azt, hogy hogyan is működik ez az európai alapértékeinket semmibe vevő, folytatólagosan elkövetett szellemi merénylet kormányunk háztáji sajtójában. A tárgyalt cikkben ugyanis nincs egyetlen egy olyan mondat sem, amelynek köze lenne a valósághoz, uram bocsá' a tényekhez, nem adja isten, az igazsághoz. Nem másodlagos frissességű árú ez, hanem romlott, kicsap belőle a romlottság bűze.
A cikk negatív szereplői az EJHA, az Emberi Jogi Nevelők Hálózata, elkötelezett magánszemélyek együttműködése, vállalt szerepe szerint az emberi jogok tanításában, az emberi jogok gyakorlásának elmélyítésében vállal feladatokat. A másik negatív szereplő az Európa Tanács Európai Ifjúsági Központja, amelynek programjait - a cikk szerint - az EJHA szervezi. A harmadik elmarasztalt szereplő egy dokumentum. Az EJHA képzési segéd-anyaga, egy képzési ajánlás az elmúlt napokban hírhedtté tett Meseország c. könyv meséinek a feldolgozásához. Egy normális országban e három "szereplő" egyike sem lehetne "negatív". Egy normális országban elismerik azok erőfeszítéseit, akik emberi jogok tanításával, az azokra való érzékenyítéssel foglalkoznak. Egy normális országban büszkék arra, hogy egy rangos európai intézmény működik az ország fővárosában és egy normális országban érdeklődéssel forgatnak minden olyan módszertani ajánlást, amely segít a nevelőknek, tanároknak, sőt a szülőknek is abban, hogy az emberi jogokat közelebb vihessék a gyermekekhez, a fiatalokhoz. Egy normális országban egy ilyen cikk nem jelenhetne meg, mert az olvasó szerkesztő, uram bocsá a lapjának a tartalmáért felelős főszerkesztő nem közöltetné. Már csak azért sem közöltetné, mert a cikk tartalma, felfogása alaposan feladja a leckét a magyar diplomáciának, megnehezíti annak a kormánynak a dolgát, amelyért éppen ez a lap is unos-untalan kiáll. Ezekben a nehéz időkben.
Magyarország harminc évvel ezelőtt az első kelet-közép-európai országként lett az Európa Tanács tagja, 1990. novemberében húzták fel a magyar zászlót a strasbourgi Palais de l'Europe előtt, rangos kormánydelegáció jelenlétében, amelyet Antall József miniszterelnök vezetett. Nagy lépés volt ez a szuverén Magyarország történetében, belépő az európai népek együttműködő családjába. "Az Európa Tanácsban betöltött tagság nem - és soha nem is - földrajzi determinizmusnak az eredménye vagy ad hoc politikai döntésnek a gyümölcse. Ha egy ország tagja szeretne lenni az Európa Tanácsnak, köteleznie kell magát az egyéni szabadság, a politikai szabadság és a jogállamiság tiszteletben tartása mellett, olyan elvek mellett, melyek minden valódi demokrácia alapját képezik. El kell fogadnia az Emberi Jogok Európai Bíróságának kötelező erejű döntéseit, és biztosítania kell azok teljes és gyors végrehajtását" - írja többek között egy 1999-ben, az akkori Külügyminisztérium és az Országgyűlés Hivatala által kiadott ünnepi kiadvány (Budapest, 1999, szerk.: Gazdag Ferenc-Kovács Péter). Az Európai Ifjúsági Központ (ahogyan emlegetni szoktuk, a BEIK) nem "a sorosista hálózat" intézménye, hanem az Európa Tanácsé. 1995-ben nyitották meg (25 esztendeje) a II. kerületi Zivatar utcában, a megboldogult Hotel Ifjúság (a KISZ egykori szállodája) épületében, amely vagyoni rendezés után állami tulajdonban van és gazdája a Magyar Állam, tulajdonosi jogokat pedig a mindenkori kormány kijelölt szerve gyakorolja. Az állam ebben esetben gondos gazdaként költ is vagyontárgyára. A magyar adófizetők által összerakott költségvetéséből. A megnyitás óta minden magyar kormány teljesítette ezirányú kötelezettségeit. Az elmúlt huszonöt év alatt 14 éven át a különböző Orbán-kormányok látták el a székhely-egyezményben vállalt feladatokat, egyébként közmegelégedésre, a karbantartási, állagmegóvási kötelezettségek mellett még felújításokat is vállalva. Az ET tagság 30. és a BEIK 25. évfordulója kapcsán még bizonyos jelentősebb átalakításra is vállalkozott a kormány. A BEIK programjáért az Európa Tanács felelős és ez a program az Európa Tanács fő törekvéseihez kapcsolódik, amely az Emberi Jogok, a Jogállam, a Demokrácia fogalomköreiben végzi rendkívül fontos munkáját. A BEIK Budapesten és a strasbourgi Első Ifjúsági Központ ifjúsági képzési központként működnek - e három nagy gyűjtőfogalomnak az ifjúsági célcsoporthoz való eljuttatásának intézményeiként. Nem lett volna ördögtől való, ha az kárhoztatott cikk szerzője utánanézett volna annak, hogy miről is ír. A www.coe.int/youth/eyc oldalon megtalálhatta volna azokat az információkat, amelyek eligazították volna. Esetleg a cikk megírása előtt megkérdezte volna a Külügy és Külgazdasági Minisztérium illetékeseit arról, hogy mi a véleményük. A tények azonban ennek a sajtóterméknek nem fontosak. Az sem, hogy elgondolkodjanak azon, hogy jó helyen keresgélik-e az aktuális ellenséget.
"Nem minden Soros, ami fénylik", aktualizálhatnánk a közmondást, bár tudjuk, hogy hiába. Akár a vásott Móricka, akinek mindenről AZ jut az eszébe, úgy viselkedik itt a szerző (és a lapja, amely felületet ad ennek). Különös bizonyítéka ennek az, amikor a szerző még azt is felrója az EJHA képzési segédanyag szerzőinek, hogy lábjegyzetben ajánlanak egy 1995-ben a Soros Alapítvány által kiadott füzetet, amely az a címe, hogy "Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata gyermekeknek". Ez aztán tényleg felháborító! Emberi jogok és gyermekek? Hagyják békén a gyermekeinket, mondta a minap Magyarország miniszterelnöke. Tényleg, még emberi jogokkal is zaklatják őket? Hát mit képzelnek ezek a sorosisták magukról? Valami ilyesmi járhatott a szerző eszébe, amikor ezt a ferdítésektől, lódításoktól és tódításoktól hemzsegő cikket lejegyezte. Mondom még egyszer, sikerült a bravúr, a cikknek a címtől az utolsó soráig minden egyes mondata hazugság.
Nem is lenne érdemes ezzel többet foglalkozunk, ha nem tudnánk, hogy azért Magyarország kormánya élesedő és jogos nemzetközi krititkák tárgya már régóta és ez egy folyamat következménye. E kritikák hatására a magyar kormány konfrontatív, támadó hozzáállással válaszolt, a kritikákat sértetten, egyoldalúan kezelte, kezeli. Első számú szövetségeseivel is összerúgta már a patkót. A "keleti nyitás" politikája csak annak a leplezésére szolgál, hogy a nemzetközi színtéren azért Kazahsztánnál vagy Moldovánál fontosabb országokban a magyar miniszterelnök már nem annyira szívesen látott vendég. A magyar diplomáciának igazolnia kell, hogy fontosnak tartja és megbecsüli az európai együttműkődés alapértékeit. Ennek a fényében Magyarországnak még inkább szüksége van minden európai intézményre, amelynek helyet adhat. Nem vagyunk bővibe az ilyen intézményeknek, sajnos. Egy rangos európai intézmény válogatott közönsége valójában az ország jó hírnevét öregbíti és arról üzen, hogy Magyarország jó házigazda, türelmes vendéglátó és nyitott az együttműködésekre.
A múlt héten Strasbourgban járt Szijjártó úr, most külügyminiszteri minőségében. Villámlátogatása nem szerepelt a hírekben. Nem volt erről hír a Magyar Nemzetben sem. Pedig azért járt itt a miniszter úr az ET (Demokrácia, Jogállam, Emberi Jogok) főtitkáránál, hogy a soron következő elnökségi feladatokról egyeztessen. Jövő év májusától Magyarország látja el az ET elnökségi feladatait. Itt kell majd tanújelét adnia annak, hogy az általa elnökölt szervet alapértékeit tiszteletben tartja, képviseli. Jó feladat lesz ez a magyar diplomáciának azok után, hogy a Magyar Országgyűlés, ahogyan májusban a sajtóban megjelent, "expressz gyorsasággal, mindössze egyetlen nappal a benyújtását követően nagy többséggel elfogadta az indítványt, hogy a kormány ne ratifikálja az Isztambuli Egyezményt". Azok után, hogy Orbán miniszterelnök pimasz levélben utasította vissza az ET főtitkárának a "kivételes jogrenddel" kapcsolatos aggodalmait. Azután, hogy a kormány híveként a kormány önkényesen kijelölt ellenségeit revolverező sajtó csapatai folytatólagos harcban állnak mindazokkal, akik emberi jogokkal, a jogállamiság európai feltételeivel, a magyar demokrácia állapotával foglalkoznak. A cikk, amely aprópja ennek a posztnak nem egyetlen fecske ebben a tárgykörben. A pestisracok.hu vagy a tüzfalcsoport.blogstar.hu egymás fíliáként erősítik egyirányú üzeneteiket.
Rákerestem az idézet cikk szerzőjére, Hertelendy Gáborra is, éppen ez okból, hogy láthassam, hol lehet a gyökere egyoldalú elfogultságainak. Az Előretolt helyőrség Íróakadémia portálján ott mosolyog ez az újságíró, szemüveges értelmiségi arc, történész-diplomával, szelíd mosollyal a derűs napfényben. 1996-ban született. Huszonnégy évesen máris mire képes! Egy rendszer faragja így, ilyenné. Kár érte.
Ui:
Először egy levelet szerettem volna elküldeni a szerzőnek, de amikor a Magyar Nemzet oldalán ezzel próbálkoztam, akkor egy általános levelezési lehetőséghez vezetett a keresés, ahol személynek nem lehet címezni üzenetet. Az üzenet terjedelme pedig nem haladhatja meg az 1000 karaktert. Ez elég soknak tűnt ahhoz, hogy nekilássak az üzenet fabrikálásának, de három mondat után be kellett fejeznem, mert nem maradt hely az ennél több mondanivaló elmondásához. (...)