Babel Lovashadserege vágtat át a sztyeppéken és lehull az este a városomra. Miért lenne más ez az este? Budapesten? „Minden attól függ, hogy honnan nézed.” Kozák-szemmel nézve is: Budapest sokféle, így nyújtózik a város mindig Rákosborzasztótól a Törökugratóig. Városom csontjai utcák, gerince körút. Szíve annyi féle ahányan lakják. Nyújtózásakor csak úgy ropognak izületei. Most megy le éppen a Nap a budai hegyek megett (mögött?), csak a minap lett tavaszi az időszámítás. Már csak az időjárásnak kellene valakinek megmondania azt, hogy viselkedjék is úgy, ahogyan ezt az évszakot hívják. Az előre jelzések szerint holnaptól másként tesz-vesz majd, hidegfront jön. Na, ja. Nyilván azért, mert választás lesz Magyarországon vasárnap. Talán ezért hidegedik, illetve hidegeskedik az időjárás?

Parlamenti képviselőket választunk néhány nap múlva azért, hogy ők majd egy kormányt választhassanak. Bizony, így van ez: helyre kellene állítani a Parlament becsületét. Ideje lenne már. Szép a feladat: tizenkét év alatt ez az egykori, ha úgy tetszik történelmi Becsület bizony erodálódott. Tudják, ugye, hogy mit jelent ez a kifejezés? Azt, hogy az Ország legnagyobb gyűlése omlik, mint a szikla; azt, hogy a parlamenti képviselők elfelejtik, hogy kik és miért küldték oda őket; azt, hogy a Magyar Országgyűlés nem fogad el többet „saláta-törvényeket”! Ha a Parlament becsületét és a Steindl Imre által megálmodott épületét belakó képviselők becsületét helyre állítjuk, akkor igazítanunk kell az általuk megválasztott és az általuk ellenőrzött Kormány működésén is! Helyre kell állítani a Kormány becsületét is, mert azt bizony elveszítette. Például azzal, hogy a Parlament épületétől messzebb és székesfővárostól fentebb költözött. Az országunkat nem lehet a Karmelita kolostor hozzátoldott erkélyéről kinyíló panoráma képében összefoglalni. Ez a külföldi vendégeknek lehet, hogy való, de az itt lakóknak nem komilfó (comme il faut), nem bizony! Szelfinek megfelelhető, kormányzásilag kevésbé. Ráadásul az sem mindegy, hogy ki is ez a külföldi vendég! (Tessék itten visszanézni az Interneten, hogy kivel mikor hogyan szelfizett erről az erkélyről a Magyar Kormány Miniszterelnöke!)

Miért is lenne más ez a budapesti este attól, hogy én ezt a posztomat fabrikálom? A Szabadság-híd rácsai ma is felkapaszkodnak a felhőkre, csüng és lecsorog az este a rácsok között. A Budafoki úton, a Libellában most is kártya-csata dúl, ászok és durchmarschok lövegei csattanak, tök most az ultimo. Kinek mi dolga lenne azokkal a választásokkal, a közelgő vasárnapi harangok hangjára még senki sem figyelhet most, hiszen meg sem kondulhattak még – ez egyébként teljességgel érthető: kinek is szólnak a néma harangok, amelyek ott csüngenek a templomok tornyában, mint ez a dunai híd itt az éjszaka pászmáin? „Senki sem különálló sziget, mindenki a szárazföld darabja … ha kérdezed, hogy kiért szól a harang …” John Donne. Egy Ernest Hemingway nevű amerikai író, aki szép karriert futott be Magyarországon is, ő idézte ezt egy regényének elején és ezért és így aztán elindult az idézet, ment és mendegélt, meg- megállt, ivott és evett, erősödött, megmaradt. Annyira, hogy én most ide cibáltam, pedig semmi köze sincsen ehhez a budapesti estéhez, a Budafoki úton, a Libellában, ahol én most Calvadost iszom előmelegített pohárból, mert itt tudják, hogy ezzel a nemes itallal így kell bánni. Iszom és írok. Ennél jobbat egy blogger sem tehet. Hiszen választások lesznek Magyarországon. Most – kivételesen – nemcsak afféle NER-erősítő injekcióként, hanem tényleg ÜGYDÖNTŐKÉNT: értsd ez alatt azt, hogy jóváhagyod, vagy leváltod ezt a reánk kövesedő rendszert.

Ha ezt az Orbán-rendszert hatalmában itt hagyod: el kell, hogy búcsúzz Európától és keservesen hosszú utad lesz majd, hogy visszakapaszkodj a kontinensre – ráadásul onnan, a közepéről, ahonnan mindig nehezebb. Ha ezt az Orbán-rendszert itt hagyod: nézheted-hallgathatod a televíziókban a legendás Bencsik-Bayer-Huth-Gajdics belsőhármas monológjait minden egyes este, pedig tulajdonképpen négyen vannak. Ha itt hagyod ezt a rendszert, akkor sokat foglalkozol majd azzal, hogy hogyan is értsd önmagad, hétfőn vagy-e ellenség, vagy talán szerda délelőtt? Ha esetleg szombaton kerülsz be a szórásba, akkor ezt tekintsd „járulékos veszteségnek”. Ha megszavazod, hogy ez az Orbán-rendszer maradjon a nyakadon, akkor el kell viselned azt is, amikor megmagyarázzák Neked, hogy azért kell emelni a gáz-árakat, mert „Brüsszel nem enged”. Vállalkozóként örülni fogsz annak, hogy adód nem emelkedik, de szülőként szomorkodni fogsz azon, hogy mit kell gyermekeidnek eltűrni: és erre ők válaszként elmennek innen, keresheted az olcsó légitársaságok site-jain az olcsó árú jegyeket, hogy láthasd unokádat.

A Libellában mindig egyazon az élet azzal, ami már harminc évvel ezelőtt is itt volt. Cserélhető a személyzet, de az aura az soha sem cserélhető: ahogyan körülnézek, látom már, hogy én vagyok az egyetlen vendég itt ebben a mostani térben, aki tudja, mert megőrizte, hogy itt, ennél az asztalnál írták le Cseh Tamás és Bereményi Géza azt, hogy „nincsen más ebben a dalban”. Tényleg: ebben a szövegben sincsen más. Választások lesznek Magyarországon.