Nyár volt. Fesztiválszezon. Zsákutcabál
2022. szeptember 11. írta: wootsch

Nyár volt. Fesztiválszezon. Zsákutcabál

Gyorsan érkezett és most lassan, kényelmesen, a tájban elnyújtózkodva ér véget a nyár. Egy nyár, amelyre még sokáig emlékezünk és amelyet majd még sokáig emlegetünk. Majd megfőttünk a melegben, így mondtuk. Ha most nézek fel a képernyőről, akkor a kékségét már elvesztő égre látok rá, ahol az érkező Ősz vitatkozik a távozó Nyárral. A felhők között zajlik ez a vita most, ettől olyan zavaros az ég, mint egy Orbán-beszéd. Balról is, jobbról is szürkésfehér és feketébe hajló felhők jönnek, tülekednek középre, mint az egyszeri jobboldali pártok, akik a maguk hataloméhségének a mentségére kitalálták azt, hogy „centrális erőtér”, amelyről még F. Tamás „következmények nélküli” politológus sem tudta soha megmondani azt, hogy mit is jelent. Talán ezt a légies vonulást, amelyből mindjárt valami konkrét, valami megfogható, valami erőteljes fakad elő és esik le a Földre, mint az a valami az égből, ahogyan azt megformálta a kiváló Jordan Peele a maga horror filmjében. Lassan véget ér a nyár és elmondták már „róla”, hogy ez „az évszázad legszárazabb nyara” és elmondták már „róla”, hogy ez volt az „évszázad legforróbb nyara”. Most itt tartunk, pedig még 78 hosszú év hátra van ebből a XXI. századból. A melegben még a jelzők is leolvadtak, mint a fagylalt, sietni kellett a használatukkal. Úgy látszik, hogy most már végérvényesen ebbe a korba értünk, minél gyorsabban kell valami nagyot, szenzációsat odadobnunk a média-fogyasztó tömegeknek, hogy legyen aztán mivel elfoglalniuk magukat következő szuperlatívuszokban megfogalmazott kijelentésig. A politikusok is így beszélnek ezért, ilyen odalökött, túlzásokkal felturbózott kijelentésekben írják le a világot, ilyesmiket mondanak, hogy „gazdasági válságkezelésben világbajnokok vagyunk”, vagy azt mondják, hogy „tőlünk nyugatra egy ideológiai háború dúl, egy istentelen ideológia, a halál kultúrája terjed és a szemünk előtt zajlik Európa öngyilkossága”, esetleg azt, hogy „Brüsszelben gazemberekkel tárgyalunk, akik azt kérik tőlünk, hogy köpjünk fel és álljunk alá”; jól megfizetett rettegtetők hintik a viszály gyorsan kihajtó magvait a társadalom termékeny emberi talajára és rákontráznak erre az egykezes számlakiállítás bajnokai, akik teljesítési igazolását szintén rekordgyorsasággal állítja ki valami névtelen minisztériumi tisztviselő, mert erre utasították valahol. A négyszer százas keresztszámlázás váltóversenyében már megint a neres váltó volt a győztes és Petőfi bajuszát néhány új milliárd forinttal csinosították tovább, amelyről szintén küldött már számlát Rákay úr is. Ilyen volt ez a nyár, forró reggelek után felgyorsuló felhőket elhozó délutánokkal, meleg estékben elpilledő és nehézkesen felrepülő álmokkal, vad és ellentmondásos kijelentésekkel, hangzatos címkékkel ellátott, de gyorsan avuló frissességű elemzésekkel teli, amikor a kiszáradó mezőkről a városba befúvó szél behozta az utcáinkra a haldokló táj üzenetét. A nagy meleg lehántotta rólunk a ruhát, az öltözködési kódok megváltoztak. Soha ennyi rövid nadrág, ennyi forrón viselt nadrágocska. Azok a kibuggyanások, eddig rejtett anyajegyek, pihék! Az eddig eltakart visszerek, megütött bokák, megtáskásodott felkarok és az urak görbe térde a rövidnadrágban! A melegben elpárolgott a szemérmességünk is, megmutatkoztunk úgy, ahogyan máskor nem tennénk. Aztán eközben fesztiválokra is jártunk, két év szünet után az egész nyár egy nagy fesztivál volt és ahol fesztivál van, ott bál van és ott zene és tánc van. A nyár fesztiválszezon és báli szezon. Közben a magyar közélet zsákutcába jutott és már ideje ott forgolódik, de nyáron nyilván a zsákutcában is bál van, zsákutca-bál van, járja ott a táncot a gyakran emlegetett, de az emlegetésein túl más életjelet nem mutató párt; a magát ellenzéknek magától kinevezett és arctalan, ötlettelen, egyéniségek nélküli, eseménytelen, még a kormány szapulásában is unalmas csoportocska; a báli színpadon jó ebédhez szól a nóta és Bayer Zsolt öblögeti ott a maga magyar nótáját, hogy asszondja „Ahogy én gyűlölök, nem gyűlöl úgy senki”; zsákutcabálban zsákba is álhírekkel dudálnak és beájult tinédzserek sikoltoznak Korda Gyuri bácsi és Balázs Klári néni láttán, ahogy „lobog a szélzsák”; amott meg azon a média színpadon már megint magyar nézi le a magyart, mert helyettünk más ne is nézze le a magyart, meg tesszük mi azt ezen a zsákutcabálon; a La Tomatina fesztiválon Buñolban az emberek paradicsommal dobálják egymást, mi a zsákutcabálban hülyeségekkel dobáljuk meg egymást, de már ezen sem tudunk nevetni; méretes baromságokat bölcsességnek kikiáltani, ebben jók vagyunk a zsákutcabálban. Fideszes utálkozik mindenen, amin nincsen rajta a Központ jóváhagyó pecsétje, a homo sovieticusok most már narancsszínű zászló alatt tömörülnek új egységfrontba és zárt facebook csoportokba. Sokuk hiszi is, terjeszti is ott a putyinista igazságokat, amelyben mindenki ellenség, leginkább azok, akikkel szerződéses szövetségben vagyunk. A nemfideszesek pedig a fideszutálók népfrontjába gyűlnek, de zászlótlanul és céltalanul csapkod néhány megjegyezhetetlen figura a tömeg előtt, akin kinőtt kabátként szorít az egyéniség. Csak négy hónapja voltak a parlamenti választások a magyarok európai országában, máris itt van az újabb választási kampány. A nyári melegben kiáramlott a tömeg a hidakra, amelyeknek normális esetben az lenne a rendeltetése, hogy két partot kössön össze, most a hidak választottak el fideszeseket a nemfideszesektől, mert erre egyszerűsödött a magyar társadalom-szerkezet. A fesztiválozás közben a kormány hétről hétre változó intenzitású, nagy áteresztő képességű, de korántsem ingyenes tanfolyamra íratta be Magyarország lakosait. A tanfolyam a „Kivezetés a szabadversenyes, magántulajdonon alapuló piacgazdaság és a képviseleti demokrácia értékeiből” címet viseli most és mindannyian megfizetjük a tandíját, főleg gyermekeinknek lesz majd elég dolga a következmények eltakarításával, sőt még az unokák sem fognak unatkozni! Tanulunk tehát szorgalmasan. A tanfolyami anyagot keskeny számlacsíkokra, banki értesítőkre, NAV és MVM levelekbe és bolti árcédulákra írják, van mit tanulmányozni. Zsákutcabál van ebben a nyárban és tanfolyam van ebben a nyárban. Az ősz pedig megállíthatatlanul közeledik. Ha most nézek fel a képernyőről, akkor megint a délutáni égre látok, hasasodó felhőkben gyűlnek az égi vizek, talán végre majd ide is esnek, vágyakozva remegnek az erkélyen a cserepekben az esőcseppekre váró virágok.

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr317928937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása