Mielőtt még bármi mást is mondanék, ki kell jelentenem, hogy az az Európa, amelynek oly csúfra festett képével a Fidesz és a nevében politizálók dolgoznak mostanában az az Európa nincsen. Az egy nemlétező kontinens, amelyet valamilyen sötét szobában diplomás gazemberek festettek fel egy barlang falára, hogy döfködni lehessen a propagandisták kis, mérgezett dárdáival. Az az Európa-kép, amely ezt a választási kampányt uralja az ezen urak (mert egészen biztos, hogy hölgy egy sincsen közöttük) hagymázas álmaiban született egy rossz vacsora után, amikor a nehéz ízektől és a gyomor terheitől nem tud jól aludni az illető. Ilyenkor mindenféle fóbiák kúsznak elő a rémálmokból, körül veszik és behálózzák az embert. Gúzsba kötik, annyira szorosan, hogy már másfele se lépni, se nézni nem tud. A végső diagnózis pedig szomorú. Az ilyen embernek xenophóbiája, homofóbiája, iszlamofobiája, demophóbiája és még ki tudja milyen fóbiája van.

Szégyenteljes, Európa-ellenes kampányt folytat a Fidesz már több, mint évtizede, nemcsak az Európai Unió (más néven Brüsszel, sőt brüsszel), hanem úgy általában Európa és a közös európai értékek ellen, mert europhóbiája is van. Ezzel a méretes és immár mérhetetlenné hizlalt költségvetésű kampánnyal tolná át Magyarországot az ázsiai kontinensre, de oda, ahol azért valami gázcsapot csak el tud tekerni valami helyi halljakend és a többi nem számít. Ott, a sokat emlegetett Nyugaton a Fidesz csahosai szerint már túl sok normális ember nem maradt, aki mégis csak van, azt mind megveti, üldözi, kiközösíti az a mainstream-nek mondott, túl-liberális sajtó, amely amúgy is csak mindig ugyanazt írja és szerintük féknyjúzokat gyárt szakmányban. A Fidesz Európájában különböző színű migránsok randalíroznak az utcákon (a terekről nem is beszélve) és a hatóságokat kiröhögve építgetik-szépítgetik a no-go zónáikat, ahová a jobb érzésű, fehér, őshonos európaiaknak már nem ajánlott a belépés. Őshonos európaiak amúgy is fogyóban van, mert az idegenszívű brüsszeli bürökratáék inkább migráncsok betelepítésével oldják meg az öregedő kontinens demográfiai problémáit. Ráadásul őket, már tudniillik ezeket a migránsokat nagyüzemi módon telepítik a Soros-hálózat egymással mindig együttműködő hálózati személyei, akik olyan sokan vannak most már, de mindenütt, hogy még egy rendes imát sem tud elmondani az ember anélkül, hogy a keresztény lábára rá ne lépne egyik-másikuk. A nyugati óvodások nemváltó foglalkozásokra járnak, ahelyett, hogy a Gőgös Gúnár Gedeont olvasnák fel nekik és minden második napon ruhát kell cserélniük, hogy ne érje szó a ház (az óvoda) elejét. Úgy terjed a píszí (political correctness), mint a búbópestis egy Rejtő-regényben. A televízióban terhes férfiak beszélgetnek szakállas nőkkel az anyaság örömeiről fő műsoridőben és után valami politikai elemző műsorban Orbán Viktort szidják, pedig ő csak a keresztény értékekre és a hagyományos család modelljére épülő normális világot védi. Aztán itt van ez a háború, ami nem is a mi háborúnk, hiszen az ukránok rántották magukra az orosz hadsereget. Most meg egész Európa háborúzni akar, a frontra akarják küldeni a drága gyermekeinket. Ezért mondta a magyar kormánynak és a kormányzó pártnak az ő feje a minap, hogy „foglaljuk el Brüsszelt”, mert csakis Ő, ő az Európában, aki békét akar. Hallják, hallották már eleget a meséket, nem is kell folytatnom tovább.

Itt tartunk. Húsz év telt el az Európai Unióhoz való csatlakozás óta. Húsz év tagság tapasztalatai után ennyi a kormányzó pártnak a mondanivalója Európáról. Akik a belépéskor születtek ma már húsz éves fiatal felnőttek, választók és válaszhatóak egy parlamenti demokráciában. A felnőtté válás nehézségei után azt gondolná az ember, hogy a megszerzett tapasztalat, a megtanult ismeret, az egyre inkább begyakorolt élet-felelősség együtt teszi a felnőtteket a társadalom teljes jogú olyan tagjává, aki felelős emberként és felelős polgárként képes viselkedni. Figyelem ezt a magyar választási kampányt és a felelős felnőtt állampolgárt keresem benne. Egy demokratikus választásnak mindenekelőtt az információk átadásáról kellene szólnia és arról, hogy ki mit csinálna megválasztása esetén. Szólhatna arról is, hogy ki, mit is csinált két választás között. Azok, akik újraválasztásukért küzdenek a szavazatokért, azok be is számolhatnának arról, hogy melyik korábbi választási ígéretük teljesült. A választás arra is alkalom, hogy maga a választópolgár hallassa hangját, hogy elmondja a véleményét, hiszen most mindenki neki udvarol a szavazataiért. A Fidesz még alaptörvényt is módosított annak a kedvéért, hogy az európai és helyi, települési önkormányzati választásokat egy időben, egy helyen lehessen megtartani, így a választási mondanivalók csúszkálnak két teljesen különböző szint között (https://telex.hu/belfold/2024/05/28/valasztasi-rendszer-aranytalansag-kovetkezetlenseg). Ha úgy tetszik emiatt olyan információ-dömping zúdítható a választópolgárok nyakába, amellyel nagyon nehezen tudnak mit kezdeni. Talán ez is volt ennek a módosításnak a célja, amelynek a kedvéért még annak a morális terheit is magukra vállalták a kormánypárti képviselők, hogy a helyi, település önkormányzatok jelenlegi tisztségviselői az eredeti idejű mandátum-idejüket töltik ki, vagyis októberig posztjukon maradnak még akkor is, ha a jelenlegi választás eredményeként nem folytathatják tovább a munkájukat. Egy kis település életében vajon milyen történeteket fog az generálni, hogy míg valaki megünnepelte a választási győzelmét június 10-én, egészen októberig várhat arra, hogy megkezdhesse választási ígéreteinek a végrehajtását.

Európában vagyunk és itt történik mindez egy európai országban, az Európai Unió, az Európa Tanács és a NATO tagországában, hogy csak a legfontosabb kontinentális nemzetközi szervezeti tagságainkat idézzük most ide. Nem vagyunk tehát egyedül és a magyar történelemben még soha sem voltunk ennyire beágyazódottak a bennünket is érintő nagyobb történelmi folyamatokba. Nem nélkülünk születnek fontos döntések, teljes jogú tagként részt veszünk bennük. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy éppen ezeknek a tagságoknak a jóvoltából teljesedett ki a szuverenitásunk és annak a minősége. Most egy olyan választási kampányt járat csúcsra a kormányzópárt, amely éppen ezt a minőséget – és tegyük hozzá ezt is – a magyar demokrácia minőségét kezdi ki, ha egyáltalán még maradt neki minősége tizennégy év hosszúságú Orbán-uralom után. Nyomasztó, elkeserítő, felháborító, néha ostoba, helyenként gusztustalan, modorosan hazug, félrevezető és félretájékoztató európai választási kampányt folytat a Fidesz és erre fizetett csatolmányai és ennek az árnyéka máris rajta van a települési önkormányzati választásokon is. Ennek az eredménye egy olyan polarizált társadalom, amely problémáit egy Fidesz által kisajátított, vagyis Európatalanított és trumpizált politikai közélet próbál meg értelmezni a következő években, amely teljesen elfordult attól az Európától, amelytől eredetileg a legitimitátást kapta. A Fidesz megalakulásakor az alapítók a tekintetüket nem Pekingre vagy Moszkvára, hanem Európára és az európai történelemben megszületett demokratikus hagyományokra emelték. Most már csak Moszkvára figyelnek, ahol a putyini rendszer propagandistái tényleg világháborúval és atomcsapásokkal fenyegetőznek (tessék csak Medvegyev, Peszkov elvtársak nyilatkozataira gondolni) és ezeket a moszkvai propaganda-fogásokat böfögtetik vissza a mostani kampányban. Ráadásul közpénzekből és drágán.

Kár ezért, mert súlyos és mélyre hatoló károkat okozott. Európa van és bámulatosan változatos és eleven. Sok áldozat hitelesíti értékeit és egy hosszú út, de amelyen lehet haladni. A Demokrácia, a Jogállam és az Emberi Jogok nem üres fogalmak. Európát ezek teszik európaivá. Majd, ha a felsőfokú Cinizmus-képzőben, vagy a Felfuvalkodottak Egyetemén szerzett kiegészítő végzettségekkel is rendelkező Fidesz-képviselők kimennek majd az Európai Parlamentbe és körülnéznek egy kicsit, lesz módjuk arra, hogy észre vegyék azt, hogy nem üres fogalmakról beszélek itt. Akkor talán egy kicsit szégyenlősebben leveszik az irodájuk faláról a fenti képesítésüket igazoló okmányok másolatait. Ja, és még valami: a magyar parlamenti képviselők talán majd azt is elérik, illetve megteszik az EU-nak azt a szívességet, hogy a Magyar Országgyűlés épületére legalább a magyar EU-s elnökség idejére kitettessék már az európai zászlót, mert több, mint tíz éve az nincsen ott és bizony hiányzik onnan.