Külvilágban. Budapesten
2010. augusztus 03. írta: wootsch

Külvilágban. Budapesten

Ebben a vidéki kocsmában a füstre lehet akasztani kalapot, gondolatot. Ebben a vidéki kocsmában, Budapesten. Persze azon a turisták előtt elrejtőző Pesten, ahol már a madár sem jár, legfeljebb az ÁNTSZ néha, no meg a törzsvendégek és akik már régóta tudják, hogy a Világváros Budapest szemfényvesztés, az Idő kereke nem fordul, hanem áll, legfeljebb, ha csikordul néha egy kicsit. Az idejáró embereknek a Globalizáció még mindig csak a szomszédos MÁV-telep konyhakertjei alatt sompolyog, mint Mari néni girhes macskája.

Itt a globalizációból-kirekedt polgárból mindjárt három is van. Tóth úr, Kovács úr és Szabó úr minden nap itt múlathatja az időt – konstatálom - amelyből sokat mért ki nékik a Teremtő, vagy a Munkaügyi Hivatal. Ha egy nagyobbfajta fröccs 138 ft.-, könnyű kiszámolni. Itt a megélhetés nem halad a korral. Senki sem bróker vagy ingatlan-befektető itt. Embereink itt nem vásárolnak városi közüzemeket, magyar vizet vagy kolumbiai kakaót. A közüzemi díjakat Frici úr már régen úgyis bekalkulálta a díjazásba, hiszen Ő a modern piacon él, igaz, nem spekulál állampapírokkal. Az APEH szerint Ő a Vállalkozó. Ahogy megfigyelem ennek a Piacnak a működését, Tóth úr mindig 150-et ad, Kovács úr 140-ért kotorászik a zsebében, Szabó úr pedig mindig akkurátusan felirat és a végén rendezi a számlát. Néha Tóth úr kiált fel, hogy „most én jövök!”. Másszor Szabó úr int nagyvonalúan: „írjad eztet hozzám, Fricikém”. Csak Kovács úr a konok, Ő soha sem fogad el semmit a többiektől, de cserében soha sem hívja meg őket. Ez valami régi dolog lehet, a megfigyelő nem láthat bele ilyen ősi titkokba, annál is inkább, mert leköti az, hogy most őt is megfigyelik. Becherovkát iszom ugyanis és egy pohár sört – szokatlan lehet ez errefelé. Frici úrnak elég sokáig tartott, amíg megtalálta az ütött-kopott frigó mélyén a befagyott becher-t, de megtalálta, az Arany Ászok habja pedig csurran-cseppen már a lyukacsos tálcán, hát elálldogálok a sarokban és hallgatom, hogy mit is akasztanak az urak a füstre, amely most már négyünk szájából gomolyog elő, hogy tovább savanyítsa a hely Levegőjét, amelyben a Szellem fent lebeg

Ha nem dohányoznánk ilyen intenzíven, abba halnánk bele, hogy belélegezzük ezt az áporodott levegőt. Jobb mégis a sajátot szívni. Ki tudja, abban a másikba mi van. Ki tudja, hogy milyen beszélgetések ülepedtek le benne. Én ezt a keserű és tömör ízt most rövid, piros Marlboro-val nyomom el és látom, hogy hamarosan bajba kerülök, mert Frici úr ilyet itten nem tart. Bizonyára nincsen rá kereslet. Azt is látom persze, hogy készen áll arra, hogy megkínáljon a sajátjából, ha rászorulnék, az ilyesmit azonnal átlátja az ember. Támaszkodom, kortyolok, hallgatom az alacsony nyomású füstfelhőbe bele-beleütköző szavakat. „… vettem mindjárt hármat” – folytatja Tóth úr – „de nem is ez az érdekes, hanem, hogy olyan melle volt, tudod, amelyiken megáll a korsó”. Szabó úr nem szószátyár, csak hümmög, csóválja a fejét, a szeme messzire néz, Valakit lát, mosolyint. Kovács úr azonban izgága, cserfel, felesel, kákán is csomót keres: „már hogyan is, olyan lapos, vagy olyan meredek”.

Így mondja, hogy „meredek”, egy hegyoldal rémlik fel az ember szeme előtt, amelyen Kovács úr kapaszkodik felfele, csákány nélkül, kötél nélkül, markolja a földet, felfele. Kovács úr síkságokat is lát, a laposságokat megtörő vízfolyást. Kovács úr viszi a szót, ő a Társaság szóvivője. Ezért mindent jobban tud, mint a másik két úr. Mindig urazzák egymást, innen tudom, hogy ki kicsoda, egyébként. Kovács úr folytatja tehát, ha már nála van a szóvivőség és aszondja, hogy: „a lapos mell az nem is mell, tudjátok, csak bimbó, aztán ha a bimbó feláll, látható, de nem is mell az, csak a bimbó” – és a nyomaték kedvéért felemeli az ujját is hozzá, mint József Attila – „de az igazi mell az, ami kibuggyan, tudjátok, mert az hús, az dögöny” – és a rend kedvéért mutatja is, hogyan, ha már elfogytak a szavak a helyzet jellemzésére, mindig mutatja is. A megfigyelőnek Boncz Géza jut eszébe valamiért erről, talán a kiterjedt esettanulmányok miatt, amit ilyen helyeken végzett sok évtizeddel ezelőtt. (Hogy áll az itt az idő, azt már akkor is tudtam, amikor beléptem.) Tóth úr nem nyugszik bele a kioktatásba. „Figyelj Kovács úr, ott álltam előtte, az meg ült. Beleláttam nekije. Tényleg. Csak azért is kértem egy számlát és Ő megírta és ahogy írta, mozgott neki mindene, cickándozott”. „Talán fickándozott” – kontrázik Kovács úr – „fickándozott”. Tóth úr még ingadozik egy kicsit, de aztán megtalálja a megoldást. „Akkor ilyen volt” – mondja sokat sejtetően és fellapozza az előtte heverő, gyűrött Bors Magazint. „Éppen ilyen volt, ni” – mutatja, nem látom, hogy mit. Kovács úr, Szabó úr néznek a lapra. Csóválják a fejüket. „Hű, Frici, láttál már ilyet?” – tolják Frici úrnak az orra alá a lapot. Frici úr is néz. A megfigyelő szemében Ő itt az éceszgéber és igazolja is ezt a megfigyelést az, ahogyan reagál a helyzetre: „de még mennyire! Nekem is volt már egyszer egy ilyen! 

Most egy kis szünet következik. Isznak. Frici úr is velük tart. De csak egy kicsit. Négyen állunk a ködben, mint egy kimerevedett régi kép. Az idő mutatója fordul egyet. 2010. július 21-én délutáni 3 óra 12 percről 3 óra 13 percre fordul, látom az órámon, ahogy, mi csak állunk. Pesten meleg van. Ebben a csücskében a szokásos az ügymenet, amelyet a megfigyelő szemében semmi sem zavarhat meg. Körülöttünk terpeszkedik az az ismeretlen város, az a Pest, a külvidék, amelyet nem tüntetnek fel a turisták térképein. Frici úr mindennap kinyit és egy kis idő múlva Tóth, Kovács és Szabó urak megérkeznek, kikérik a „szokásost”, amelyet persze kérniük sem kell. Tóth úrnál mindig van újság. Szabó úrnál CBA-s műanyag szatyor, ezzel-azzal. Kovács úr a farzsebében tartja a pénztárcáját. Nem asztaltárság ez, hiszen állnak, órákig állnak a töredezett pult előtt. Körülöttük a kopott fainterzia, ráférne már egy kis lakkozás. A bádogpultot talán már a hetvenes években megcsinálták, itt-ott behorpadt egy kicsit, de szolgálja az Életnek ezeket a hajótöröttjeit, akik idemenekültek egyszer, megtalálták a kikötőt és jöhet eső vagy szél, Tél vagy Tavasz itt beszélik ki az Élet dolgait. A megfigyelő úgy kalkulál, hogy 25 évvel ezelőtt is itt voltak már egy ligeti május elsejei majális után, hogy ők dolgoztak azokban a szocialista nagyvállatokban (és nem –nál), ők voltak azok, akik látták, hogy a Rendszer megváltozik, itt szemlélték és kommentálták az Új Időket. Ők váltak európai polgárokká, de akik csak ide utaznak mindig és szellemi táplálékuknak megmaradt a Bors, a Blikk, a TV2 vagy az RTL Klub magazin műsora. Polgári részvételük kerete itt van, aktív, felelős és környezettudatos életet éppen itt élnek. Polgárai ők ennek a Magyar Köztársaságnak, így ez a pesti külvárosi kocsma életkeretük, cselekvési helyük, életük része. Frici úr benne ha nem is a Mindenható, de ennek az életkeretnek az Igazgatója, ha tetszik Executive Director vagy Human Resources Manager, esetleg Key Account Manager – ami legalább is Szabó úr dolgát illeti.

Városunknak bizony van egy olyan arca is, amelyet nem látunk. Budapest proletárok városa is, miközben a proletaritátus, mint osztály kimúlt. De a proletárok itt maradtak a maguk szükségleteivel, vágyaival, természetes igényeivel, helyeivel, fogyasztási szokásaikkal, amelyekre egészen széles spektrumú fogyasztási ipar települt a maga boltjaival, kocsmáival, second-hand üzleteivel, útjaival és utcáival. Egy élő és eleven világ. A megfigyelő számolt egy kicsit. Három fröccsöt ittak uraink. Ezzel Frici úr mintegy 50 ft.- borravalóhoz jutott. Magam, aki a Városom másik feléről vetődtem ide úgy 120 ft.-ot tettem hozzá. Hiába no, a becherovka 550 ft.-ba került! Az Arany Ászok pohárról nem is beszélve …

(A kép nem ott készült, ahol akarva-akaratlan megfigyelőként álltam!)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr12195727

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása