Gyernőttek a Mamahotelben? – ifjúsági téma-cetli a társadalmi tudat faliújságján
"Mi lesz ebből a gyermekből?"
(ismeretlen szülő sóhaja, lsd. még: Lk 1,57-66, 80)
Azok, akik fiatalokkal foglalkoznak vagy mondjuk inkább így, elegánsabb: az ifjúsági munkások már tudják, hogy a tömegmédiumok újra és újra átrendezhetik a fiatalokról szóló és a társadalmi tudat faliújságjára kitűzött cetliket. Biztosan állíthatom, most ezzel a témával is ez történik majd. Ez a témakör a „halasztott felnőttkor” vagy „a felnőttkortól elvárható felelősségvállalás elhalasztása vagy kitolása” lehet. Ha nem is így, ha nem is most.
Azt is tudjuk persze, hogy minden csoda három napig tart és hamarosan egy másik cetlit silabizálunk majd. Néha bizony gyorsan változik, rendeződik át az a bizonyos faliújság. Hiába, a globalizációs média-nyomás nagy, az ifjúkor emancipációs folyamatai mára véget értek. Az ifjúkor elfoglalta a helyét a közbeszédben. Igaz, hogy mint ebben az esetben is az ifjúkort „felfelé kiterjesztő” értelmezésben. Nos, most erről a „céduláról”.
A HVG legutóbbi (2010. október 14-ei) számában található Földvári Zsuzsa cikke Családi Pótlék (sic) cím alatt (az erre mutató link a keresőknek majd zárt tartalmat jelenít meg – csak előfizetőknek: http://hvg.hu/hvgfriss/2010.41/201041_harmincasok_a_gyerekszobaban_csaladi_potlek A cikk végül is két – nézetem szerint egymással csak részben összefüggő – jelenséggel foglalkozik.
Bár a szerző szerint a cikk közléséhez az apropót az Eurostat 2010. október 8-án közzétett jelentése szolgáltatta, amely a „Fiatal felnőttek az Európai Unió 27 államában” fő cím alatt „A 25-34 évesek korcsoportjaiban három fiatal felnőtt férfiból egy és öt fiatal felnőtt nőből egy a szüleikkel él” alcímmel jelent meg. (összefoglaló táblákat lásd: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/3-08102010-AP/EN/3-08102010-AP-EN.PDF) - a HVG-ben publikált írás két különböző dolgot tárgyal együtt, egy helyen.
Az egyik a külföldi szakirodalomban „kidults” (kids + adults) és ennek a szóalkotásnak a nyomán magyarul gyernőtt (gyermek + felnőtt) jelenség, amely az http://urbandictionary.com-on található egyik meghatározás szerint „olyan felnőtt, aki olyan viselkedésformákat részesít előnybe, amelyeket a társadalom egy fiatalabb egyénhez társít”. Egy másik meghatározás ehhez azt is hozzáteszi, hogy „ezt Peter Pan jelenségnek is szokták volt hívni”. Mindenesetre a szellemes szóalkotás a női magazinok világába is hódít. Az internetes keresés első eredményeként nem a magyar szociológiai page-ek világában találtuk meg az elsődleges hivatkozást, hanem egy 2009-ben írott cikkben és ott mindjárt „A szüleik nyakán maradó felnőttek önámító élete” címmel! (sic!) (http://www.noilapozo.hu/20090619/szuleikkel_elo_fiatal_felnottek_a_pszichologia_es_a_szociologia_szemszogebol) A gyernőttek rollerrel járnak, rajzfilmekért rajonganak (hüpp, hüpp Barba-trükk) és szívesen nassolnak, mint gyermekek. Ők általában magas státuszú fiatal felnőttek, iskolázottak, többségük jól kereső, magas presztizsű állásban van és gyakran – elsősorban iskoláik elvégzése után – visszaköltöznek a szülői házba.
Az Eurostat által közölt adatokból nem világos, hogy milyen társadalmi okok húzódnak meg annak a hátterében, hogy a vizsgált célcsoportban (18-34 évesek körében) miért maradnak ilyen sokan otthon, a szülői házban. Feltételezem, hogy annak, hogy az EU 27 tagországának összesített adatai szerint a 25-34 évesek 19,6%-a (nők) és 32,0%-a (férfiak) – ez az adatok szerint Európában 51 millió ember, 2008-ban – marad a szülői házban számos oka lehet és ezen okok skálája szinte befoghatatlanul széles.
Ha az adatsor szélső értékeit vizsgáljuk, azt fogjuk észrevenni, hogy míg pld. Belgiumban a 18-24 évesek döntő többségben a szülői házban élnek (71,9%-a a hölgyeknek és 86,2%-a az uraknak), addig a következő korcsoportban ez a hölgyek esetében 9,0%-ra és urak esetében 18,8 %-ra csökken (ez az adat Hollandiában még erőteljesebb változást mutat, a 18-24 évesek körében látható 55,8% és 72,2 % „eggyel feljebb” 3,1 és 11,8%-ra változik). Így aztán akár azt mondhatjuk, hogy a protestáns társadalmi hagyományrend erőteljesen munkálhat itt. Egyébiránt hasonló adatokat, ha úgy tetszik tendenciákat láthatunk a skandináv országokban is. Azon európai térségek tehát, ahol a társadalmi mobilitási folyamatok erőteljesek, ahol a gazdasági helyzet konszolidáltabb és ahol a jóléti társadalom intézményei változatlanul működőképesek, a helyzet egyértelmű látszik. A szülői házról való leválás az iskolai éveket követően és az önálló egzisztencia megteremtésével megtörténik. A gyermek végül is felnő, a saját lábára áll, gyakorolja a felelősségét
A más hagyományokat mutató és őrző dél-európai országokban és - talán egyáltalán nem meglepő módon - az Európai Unió országainak gazdasági perifériáin elhelyezkedő kelet-európai országokban ezzel ellentétes tendenciák látszanak kialakulni. A fenti adatok alapján a 25-34 éves szlovák hölgyek 41,6%-a és a szlovák fiatalurak 55,6%-a, a hasonló életkorú bolgár hölgyek 31,2% és az urak 61,4%-a (!) marad a szülői házban. Görögországban ez a adat 35,9% versus 55,7%, Olaszországban 32,7% vs 47,7%, Portugáliában 34,9% vs 47,6%.
A lehetséges olvasói kérdést megelőzendő a magyar adatok e felmérés szerint a következők. A 18-24 éves hölgyek 71,6%-a és az urak 85,3%-a tartózkodik a családi otthonban (Belgium, Lettország mutat hasonló adatokat) és a 25-34 évesek körében a hölgyek 27,2%, míg az urak 42,5%-a marad a szülői házban. Ez az eredmény az összehasonlító adatok közepén helyezkedik el.
Mindebből persze nem vonnék le messzemenő következtetéseket. Inkább kérdeznék. Összevethetőek-e ezek az adatok azokkal, amelyek az önálló életkezdés költségeivel kapcsolatosak? Ebben a vonatkozásban azzal, hogy ki is fizeti ezeket a költségeket és kinek, hogyan? Van-e mindennek munkapiaci következménye, hatása? Mennyire befolyásolja ezt az élethelyzetet az, hogy milyen szokások élnek egy társadalomban arról, hogy mi is „a dolga” (küldetése, rendeltetése) a fiatal embernek és, hogy annak, hogy ezek a szokásrendek, tradíciók milyen változásokon mentek át az elmúlt évtizedekben? Vajon egy új családi tradíció körvonalazódik itt vagy egy, a hagyományosan kirótt szerepek előli (el)menekülésnek vagyunk tanúi? A korábban idézett cikk „szülők nyakán maradnak” kitétel mindenesetre további árnyalásra vár. (…)
A HVG egy másik jelenséget is szóba hoz és ez a „bumeráng-gyermek”. Már látom is magam előtt, ahogy jó kalapácsvető módjára hajlítgatja, próbálgatja a Család a gyermek messzire hajítását! Lengedezik, hajladozik a gyermek a nagy csóválásban, különórákra jár, az általános iskolások naptára zsúfoltabb, mint egy top-menedzseré, már az óvoda-választáskor is ezt a hajítgatást próbálgatják a jó szülők, küldik már, ha erre érett az EVS-re is, mert hát mi is lesz ebből a gyermekből, aztán a ballagás, az avatás, fehér kesztyűben a dékánnal kézfogás, diploma – hát nem visszajött? A bumeráng?
Kevés ennél szerencsétlenebb kifejezés található egy összetett társadalmi jelenség leírására. A bumeráng ugyanis kétélű fegyver, úgy is visszatérhet, hogy engem üt fejbe, aki elhajította. Ennek a visszatérésnek azonban még a mama-hotellakók eseteinél is több oka lehet. Hogyan választanak párt maguknak a fiatalok ma? Megváltoztatta-e a párválasztási szokásokat, trendeket, lehetőségeket az, hogy egy Globális korba léptünk? A Család funkcióinak változásai közrejátszanak-e ebben? Vajon a gyermekvállalás elhalasztásának tényleg az a fő oka, ahogyan mondják, hogy a munkapiaci verseny éles és megélhetésének (lsd. állásának) elvesztésével játszik az, aki gyermeket vállal? Mit tanulhattak ebből tőlünk, Szüleiktől a mai fiataloktól és vajon érvényes tudás-e ez ma, most, itt? Ha nem tőlünk, hát kitől tanulják a felelősséget … önmagukért, utódaikért, környezetükért …
Nem is folytatom tovább. Csak egy újabb cédulát látok azon a faliújságon. Az ifjúsági munkások mindenesetre tudják, látják, hogy ez a cédula hogyan lengedez a szélben. Biztosan beszélgetnek is erről.
(A részletesebb tanulmány a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/eurostat/home -ról is letölthető: ld.: Eurostat, Statistics in Focus, 50/2010, "51 million young adults lived with their parent(s) in 2008")
