Úgy látszik, hogy minél többet nézzük a képernyőket, annál jobban sorvad a fantáziánk. A mesék képzelt lényekeit száműzték emlékeinkből a ravasz filmstúdiókban kreált és újrakreált teremtmények. Frodo mesés útvonalán műanyagból öntött kellék-kövek zuhannak le most már a feneketlen mélységbe. Jeremy Irons műsárkányoknak szegez kardot. Nyaralni is úgy megyünk, hogy visszük otthoni kényelmünket magunkkal. Legyen kényelmes ágy, fürdőszoba, televízió és készséges pincér, minden egyéb olyan, mint otthon, csak éppen nem kell bevásárolnunk és főznünk, no meg e kényelemből ki sem mozdulva még helyet is változtathatunk. A nagy óceánjárókat üzemeltető utazási irodák – válság ide, válság oda, Costa Concordia amoda – folyamatosan növelik a profitjukat és minden évben új és újabb, még nagyobb hajókat építenek. Amikor aztán abból a műanyag világból kiszabadulnak az utasok, így bámulják a világot, mint ők, ezen a képen. A Dalyan folyó torkolatában nem cápákra, hanem óriásteknősökre várnak a kint horgonyzó nagy hajóról ide érkezett turisták. Úgy várnak a jelenésükre, mintha valami tengermélyi tünemény felbukkanására várnának. A teknősöket egyébiránt kis legénykék csalogatják őket elő a mélyből különböző trükkökkel, etetéssel, csak általuk ismert zajokkal. Látható, hogy ezeken az apró hajócskákon él a család: apa vezet, anya főz, a gyermek csalogat. Amikor itt vannak a turisták tarka szőnyegekkel takarják le szerény vagyonkájukat ezek a családok, látható, hogy ez az ágyuk éjjel. A kis hajókon tákolt tűzhely, ócska ládák, rozsdás hűtőszekrények. A hűtőszekrényre is turisták miatt van szükség, egy kis kiegészítés az a néhány doboz cola vagy víz, amit azokból kiárulnak. Efféle mikrovállalkozások tízezrei virágoznak a török partokon. Két világ találkozásának határán kidugják az óriásteknősök az orrukat a csillogó vízből egy pillanatra. Éppen csak annyit mutatnak magukból, hogy leessék egy kis baksis a legénykéknek, amúgy közömbösen és lustán merülnek alá, tulajdonképpen unják ezt az egész nap tartó felhajtást. A turisták jobb képkészítési pozícióért egymást lökdöső hadából elragadtatott kiáltások törnek a mediterrán ég felé, csattognak a kamerák, a telefonok, sőt a iPadek is itt-ott, ha majd visszatérnek az úszó szállodába már lehet is küldeni, megosztani a képeket. Már képeket is a megosztás kedvéért készítünk. A képernyő túloldalán majd valaki más bámulja majd ezt a szerkesztett világot hamarosan, amelyen egészen biztosan semmi sem látszik ezekből az ócska hajókból, azokból a mikro-vállalkozásokból, ahol csak ellopja valaki ezeknek a legénykéknek a gyermekkorát. A turisták nem a szegénység tereinek bámulására fizettek be erre az útra, ez nyilvánvaló. Őket a lusta és kelletlen óriásteknősök érdeklik. Ha lustán kidugják az orrukat a vízből, annak mindenki örül, mert akkor „élmény van”.
