Van valami megható abban, ha egy múzeumban egy olyan tárgyra bukkannunk, amelyet a Nagy Ember, a történelemkönyvek személyisége személyesen is viselt, megérinthetett. Örkény István szemüvege, Babits Mihály írógépe, Nikola Tesla utolsó számlája. Ez utóbbira a belgrádi Tesla Múzeumban bukkantam és csak azért hozom itt szóba, mert felélénkült otthon a politikai beszéd a rezsicsökkentés körül megint, ha jól értem, akkor most már egyenesen a „Rezsicsökkentés Új Korszakába” lépünk. Nos, Tesla utolsó szállodai számlája – mert szállodában élt élete utolsó korszakában és nem tudta ott a recepciós, akinek a szignója ilyen szépen megmaradt, hogy mi mindent is köszönhetünk ennek a szerb csodabogárnak. (Csak zárójelben mondom, hogy szerbnek született és szerb szülőktől, éppen ezért gyújtották fel a szülőházát 1995-ben a ’Vihar’ hadművelet horvát harcosai, bár 2013. július 1-én, az EU csatlakozás örömére rendezett zágrábi ünnepségen méretes portréja hirdette, hogy a nagy feltaláló „Horvátország büszkesége …”) Tesla előrehaladott kísérletek folytatott az áram vezeték nélküli továbbításának lehetőségeiről. Amerikában végzett kísérleteit egy bizonyos J. P. Morgan milliárdos támogatta, míg csak valaki fel nem világosította a szponzort, hogy az áramban éppen a vezeték, a fogyasztókat bekapcsoló hálózat az üzlet, onnan lehet kiszedni a pénzt, ezért megvonta Teslától a támogatást. A kísérlet így megszakadt, már nem tudjuk meg soha, hogy milyen módon is fizetnénk és mennyit is a háztartási áramért. Tesla azzal is tisztában volt, hogy az áram előállításának költségei jelentősen csökkenthetőek, hiszen Ő tervezte a Niagara-vízesés természetes energiáit árammá átalakító telepet is, amelyből a múlt század elején háztartások tízezreit látták el olcsó árammal. Ezt csak azért érdemes megjegyezni, mert ebből is látszik, hogy a politikai-gazdasági eszközök mellett a tudománynak is lehet tennivalója a költségek csökkentéséért folytatott „harcban”. Itt van ez az amerikai szállodai számla, Tesla utolsó számlája, aki itt élt, vagyona nem volt, hozzátartozói nem voltak, a világ majd elfelejtette, temetésének költségeit a New York-i szerb közösség állta. Az Osztrák-Magyar Monarchiában született, iskoláit a horvát Zágrábban járta ki, dolgozott Budapesten Puskás Tivadarral (valami telefonközpontot bütyköltek össze), aztán csatlakozott Thomas Alva Edison strasbourgi műhelyéhez, később Amerikában ment, összevesztek Edisonnal, aki rossz nyelvek szerint több találmányát „lenyúlta”, így saját céget alapított. Egy ideig ment a szekér a korlátlan lehetőségek hazájában, aztán Tesla csődbe ment. Több találmányának tulajdonjogaiért perek folytak, a rádió feltalálásért csak 1947-ben hozott az Amerikai Legfelsőbb Bíróság ítéletet, Marconi e szerint csak követte Teslát, de ezt a feltaláló már nem érte meg. New York-ban, a szállodai szobájában halt meg jóval a kései elégtételt hozó ítélet előtt, hamvait 1957-ben hozták át az óceánon és most itt van a belgrádi Tesla múzeumban. Egy európai élet, de Amerikában, jellegzetes fordulatokkal. Micsoda gondossággal kiállított számla!
(Ezen a képen Tesla vezeték nélküli áramtovábbításhoz épített kísérleti telepének modellje látható)
