Húsvét előtt Ukrajna és Oroszország, no meg az Európa Tanács. Európai képeslap ...
2014. április 14. írta: wootsch

Húsvét előtt Ukrajna és Oroszország, no meg az Európa Tanács. Európai képeslap ...

Először: amit láttunk - a tények tükrében

Történt valami a múlt héten - de nem találtam ennek az eseménynek sok nyomát a magyar interneten. Csak Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr emlékezett meg az eseményről a honlapján, alapos részletességgel (honlapját ízlésbeli okok miatt most itt nem idézném, keressék meg maguk). Fotókat, videókat is közöl ott önmagáról, például, ahogyan éppen peckesen feszít a Russia Today, a sajnálni valóan MTV1-re emlékeztető szerkesztésű, így egyirányú hírcsatorna kamerája előtt, most Strasbourgban, nem Moszkvában. A "magyar érdekek" képviselője az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében bejelenti olvasóinak, önmagának?, hogy Ő bizony nem-el szavazott azon a döntésen, amikor Oroszország eltanácsolása az Európa Tanácstól megkezdődött. Történt ugyanis, hogy az Európa Tanács (47 európai tagország, "820 európai polgár otthona") Parlamenti Közgyűlése 145 igen, 21 nem, 22 tartózkodás mellett úgy döntött, hogy felfüggeszti Oroszország szavazati jogát a közgyűlésben, megvonja tőlük annak a jogát, hogy a döntés-előkészítő bizottságokban képviseljék Oroszországot, és kizárja őket a választási megfigyelők köréből. Így kezdődött a történet Belarusszal is, amelynek a végén ők már nem tagjai az európai országok e családjának, amelynek légkörében egyébiránt a szóba hozott képviselő úr mindig örömmel fürdőzik ott a Rajna-parti városban és sokszor siet kijelenteni, hogy "ez mennyire más, mint az Európai Unió" (valahol a youtube-on belebotlottam egyszer egy ilyen, a Magyar Országgyűlésben elmondott eszmefuttatásába) ... Történelmi pillanatoknak vagyunk tanúi tehát. Amikor a szóba hozott képviselő úr csak a minap kihajította az európai zászlót a magyar parlament Kossuth térre néző ablakán, talán bele se gondolt abba, hogy ezzel az általa is nagyra becsült európai szervezet zászlaját és szellemét is kihajította azon az ablakon, de lelke rajta, a XXI. század rövid története máris megtanított minket arra, hogy semmilyen eszmei-ideológiai kacskaringón ne csodálkozzunk. Ez az elasztikus évszázad úgy látszik, hogy sokaknak megengedi, hogy töprengő-tűnődő, válaszokat kereső korszakát egyesek a gyengeség jeleként értelmezzék és ezért az idők közötti bolyongásra használják ki, ahelyett, hogy felvállalnák a Jelen Időben élés felelősségét. Nyilván sokkal egyszerűbb abban az időben bolyongani, amikor még voltak nemzetállamok (amelyek életkereteit egyébként akkor is nemzetközi egyezségek jelölték ki) és könnyebb elhárítani annak a felelősségét, hogy gondolkodjunk és okosan cselekedjünk akkor, amikor az európai nemzetállamok már nemcsak közös, hanem együttes felelősséget is viselnek az ott élők sorsáért. De ez csak egy kis kitérő ahhoz képest, hogy Európa ereje megvillant egy pillanatra - rögzítsük most azt, hogy akadt egy gyülekezet, amely a közös európai értékek jegyében ítélte el azt, amit Oroszország művel egy szomszédos országgal. Ráadásul azok, akik ezt a döntés ilyen nagy többséggel meghozták, azzal is tisztában voltak, hogy az Európa Tanács ("47 ország, 820 millió európai polgár") 402,6 millió Eurós éves költségvetésének valamivel több, mint 6%-át Oroszország fizeti (32,8 millió Eurót ...) - ha nem fizeti, akkor bizony méretes luk támad a költségvetés zsákján és veszélybe kerülhetnek olyan projektek is, amelyek egyébként valamennyiünk számára nagyon fontosak. Ma még nem látható, hogy vajon most majd Oroszország kilép-e az Európa Tanácsból, hogy visszahívja-e az ott dolgozó munkatársakat, megszakítja-e a diplomácia kapcsolatot az ET-vel és ezért bezárja-e a strasbourgi Brant téri pompás villában székelő nagykövetségét. (Tudják-e, hogy az a nagyszerű villa éppen rézsút, szemben van azzal a Café Branttal, amit nemrégiben bezártak és amelynek a megmentéséért az egyébként elég álmos strasbourgi polgárok pompás féjszbúk-akciókat szerveztek, sikertelenül ... bank lesz annak a helyén ...). De ez is csak egy kis kitérő. Az ENSZ-re, a Biztonsági Tanácsra, Amerikára és Angela Merkelre figyel a világ (Gaudi-Nagy Tamásra viszonylag kevés fény esik ebből ...), egyáltalán nem törődünk az Európa Tanáccsal, amely a legkorosabb európai szervezet, a Jogállam, az Emberi Jogok és Demokrácia őrzésére és fejlesztésére életre hívott szervezetünk ... és ott most egy döntés született arról, hogy kitartanak a közös értékek mellett. E közös értékek fényében (és ezeket a közös értékeket írásba is foglalták, ezt se felejtsük el, pld Emberi Jogok Európai Nyilatkozata) az, amit Oroszország a Krímben elkövetett és amit most Kelet-Ukrajnában elkövet, ez a döntés egy nagyon fontos és reményt adó jelzés. (Ennek a döntésnek a vitája a http://www.assembly.coe.int/nw/Home-EN.asp oldalon meg is nézhető.) Tegyük még azt is hozzá mindehhez, hogy a magyar képviselők között a legnagyobb létszámú képviselő-csoport, a Fidesz képviselői távol maradtak ettől a nagyon fontos vitától és szavazástól. Egy szocialista képviselő, Szabó Vilmos voksolt a döntés mellett még, a Jobbikos kollégájának nem-je társaságában ... Ennyi volt a magyar jelenlét ...

Másodszor: az én generációm ...

Generációm a Nagy Generáció árnyékában nőtt fel - ezért nem is szerveződhetett generációvá. Volt azonban egy Közös Élményünk, amelyről csak sokkal később, már felnőtt korunkban értesültünk. Ez az élmény a Hidegháború volt, amely úgy vett körül minket, hogy nem is foglalkoztunk "vele". A sorkatonai szolgálatunk alatt persze az volt a doktrína, hogy az "amerikai hadseregben vakfegyelem van", nálunk pedig "vasfegyelem" ... édes istenem, mennyi, de mennyi hétköznapi hülyeséget takart ez. Engem még arra képeztek ki, hogy vagy tíz percig tartsam állásainkat a Braunschwegi 92-es Páncélgránátos Hadosztály szeretett hazánkra zúduló csapásakor (valahogyan minden hadijátékkor ők voltak az ellen), aztán majd jönnek a szovjet elvtársak és átveszik a hadszíntér irányítását, majd mi, ha még életben maradtunk, előre nyomulunk és elfoglaljuk Genoa-t. Nem vicc - ez is ifjúságunk része volt. Persze, hogy ebben az abszurd drámában mi inkább az első szerelem nehézségeivel és örömeivel, a barátság élményeivel voltunk elfoglalva akkor, amikor az a hideg háború, mint egy jéghegy, szilárdan úszott az Élet fodros felszínén, nem voltunk azzal tisztában, hogy azért úszunk a víz alatt, mert az a jégtömb zárja el utat a felszín felé. Amikor elolvadt az, a 80-as évek végén, a 90-es évek elején, úgy bukkantunk fel a felszínre, mint a mélyvízi halak, amelyek eddig csak a sötétben láttak. No, akkor tanultuk meg azt, hogy mi tulajdonképpen a Hidegháború Nemzedéke vagyunk. Nem tehetünk erről, mi csak megszülettünk hirtelen és belenőttünk abba korba - és most újra egy ahhoz nagyon hasonló korszak felé evez a Világcsónak. Ezt a korszakot én nem kívánom a mai fiatal generációknak. Amikor most a hírekre nézek, azt látom, hogy ez a korszak érkezik, nagy sebességgel érkezik, ott toporog a küszöbön. Most az egyik legfontosabb kérdés az Európába szerintem az, hogy hogyan alakul a világ akkor, ha ilyen nyíltan és leplezetlenül szembekerülnek az orosz és az európai érdekek egymással. Hogyan alakul annak a 820 millió polgárnak a sorsa egy ilyen szemben állásnál, vajon? Ezért az egy nagyon fontos kérdés, hogy hová állsz? A Jobbik már választott oldalt: ők az oroszok oldalán állnak ebben a kérdésben. Képviselői büszkén és peckesen állnak ki az orosz érdekek mellett - vajon most majd hogyan tiltakoznak a Szabadság-téri szovjet emlékmű ottléte ellen, amelyet azért véd acélkordon, mert nem is olyan régen még egy a Jobbik aktivistái fenyegették fizikai valóját? Vajon észrevették-e, hogy van itten egy kontinuitás a Szovjetunió és Oroszország között, vagyis, hogy annak a budapesti emlékműnek az ottmaradása az orosz érdek és orosz érdek az is, hogy egy Ukrajna nevű ország soha se lábalhasson ki a válságaiból. Vajon észreveszik-e, hogy arctalan, zöld embereket támogatnak, akik AK-100-as gépkarabéllyal a vállukon uralják a kelet-ukrajnai utcákat? Észreveszik-e azt, hogy ez az expanzió hogyan fűtött a Russia Today televízióban? Miért kényelmesebb rubelért árulni az úgynevezett magyar érdekeket, mint dollárét vagy eurórért - ahogyan állításuk szerint a "másik oldal" teszi? Vajon? Az én nemzedékem a hidegháború nemzedéke. Nem kívánom, hogy a most eszmélő fiatalok egy olyan korszakba növekedjenek bele, amelybe akaratuk, vágyaik, törekvéseik egy minden vizet uraló hideg, szenvtelen és nagy jéghegy alá gyűrődjenek. Most Európai Parlamentet választunk majd hamarosan. Csak ne olyan képviselőket, akik elfelejtik azt, hogy az európai értékek - az ET Parlamenti Közgyűlésének a döntése birtokában - éppen szemben állnak azokkal az orosz érdekekkel (és nem értékekkel, mert az oroszok értékeivel - információk híján - még nem egészen vagyunk tisztában). Nem véletlenül állnak szemben ezzel. Európa felívelő szakaszai a Demokrácia, a Jogállam és az Emberi Jogok védelme/hétköznapokban való tiszteletben tartása alatt bontakoztak ki, ennyit csak most ... minden ezzel ellentétes eszme csak állandósuló Káoszhoz vezetett ... Az Európai Parlamentben európai értékek mellett elkötelezett képviselőinknek lenne a helye ... Kérve kérünk szép jelen, hogy ne büntess minket azokkal a tudatlan, letűnt korokban bolyongó és közös értékek iránt érzéketlen képviselőkkel most ... No meg azt is, hogy azért mi választunk, nem ők. ...

Harmadszor: Minden Szlávok, a Pravoszlávok legnagyobb ünnepe a Húsvét.

"Krisztus feltámadott testvéreim!" - így köszöntik egymást ilyenkor. "Bizony feltámadott!" - így válaszolnak erre. Zöld emberek járják az ukrán városok utcáit és maszkjuk mögül mondják majd, hogy Krisztus feltámadott. Arctalan zöld emberek. Katonák. Civilek. Közös bennük az, hogy nincsen arcuk. Változtatások akarása - arcok nélkül. A zöld emberek vállát AK-100-as gépkarabélyok húzzák le a föld felé. Ukrán földön, orosz földön támad fel Krisztus. Konganak az ukrán templomok harangjai e káosz felett. A Megváltó feltámadott - megújulást ígér az Ünnep. Ukrajnában eljön a Húsvét most, a hétvégén. Kinek ígér Megváltást? Hogyan? Ne fordítsuk el a tekintetünket most az ukrán városok utcáin fegyverrel járkáló zöld emberekről - ha nem nézünk oda egy olyan korszakváltás következik, amelyet nem kívánhatunk a gyermekeinknek. Beszéljünk róluk, foglaljunk állást, segítsük választott képviselőinket abban, hogy e nagy kérdésben mindegyikünk javára állást foglalhassanak. Hogy mi támogatásunkkal mondhassanak nemet az arctalan, de fegyveres zöld emberek grasszálására.

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr686032170

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása