Ha ez a most aktuális nemzeti konzultáció tényleg arról szól, hogy beszéljük meg azt, hogy milyen politikát alakít, alakítson ki Magyarország a menekültekre vonatkozó ügyekkel kapcsolatosan, akkor az ahhoz csatlakozó plakátkampány a vélemények befolyásolásának az eszköze. Egy beszélgetésnek, megbeszélésnek azonban nem a kérdőív a módszere és a vélemények árnyalására az óriásplakát alkalmatlan eszköz. Eltűnődtem azon, hogy milyen módszer lenne alkalmasabb arra, hogy egy ilyen horderejű kérdést kitárgyalhassunk. A részvételre épülő módszerek mindig hatékonyabban szolgálják az attitűd-váltást, amely e konzultáció céljának látszik lenni. Az eddig megismert kérdőív, óriásplakátra nyomtatott szlogenek, a kormánypárt vezető politikusainak és a miniszterelnöknek a megszólalásai, kijelentései mind abba az irányba mennek, hogy a közvélemény attitűdjét kedvezőtlen irányba, a menekülteket elutasító attitűd irányába befolyásolják. Ehhez a célhoz ajánlanék egy másik, véleményem szerint hatékonyabb megoldást, amely az érintettek részvételére épít és amelynek a költségei semmiképpen sem lennének magasabbak, mint az eddig megismert kampány megismert költségei. No meg azt is gondolom, hogy az én javaslatom is van annyira cinikus, mint a kormány óriás-plakát-kampánya.

Javaslatom munkacíme: Adj király katonát! Alcíme: egy unodortodox magyar megoldás a menekült-probléma kezelésére … Mindannyian ismerjük e kedves – és magyar! - népi játékot. Többen játsszák. Egy versenyző szemben áll egy sorral, a sor tagjai fogják egymás kezét. Szemeznek, egymással, a versenyző és a sor. A versenyző egyszer csak elkiáltja magát, hogy „Adj király katonát!”, mire a szemben álló sor így felel: „Nem adok!”. A versenyző kikiáltja, hogy „akkor szakítok!”, a sor így válaszol vissza: „szakíts, ha bírsz!”. Akkor a versenyző nekilódul az összekapaszkodott sornak és megpróbálja azt átszakítani. Ha sikerül, „odaát van”, ha nem sikerül … vége a játéknak. Íme itt a tökéletes modell! Képzeljük el, hogy a 164 km hosszú magyar-szerb (és a 137 km hosszú ukrán-magyar) határnál felsorakoznak a versenyzők: szemben a menekültek, itt az összekapaszkodott, területüket védő magyarok. (A két határszakasz összesen 301 km hosszú, ha egy négyzetméterenként helyezünk el egy embert, akkor ehhez a feladathoz mindössze 301 ezer emberre van szükség, ennyien csak egyetértenek a Kormánnyal, egyébként pedig a folyók partszakaszán kisebb létszámú mozgó csoportok is kialakíthatóak.) A menekültek nekilódulnak, a magyarok összekapaszkodnak, ha a menekült szakít, bejöhet az országba, ha veszít, visszasompolyoghat oda, ahonnan elindult. Persze egy ilyen komoly élet-játék nem bonyolódhat szabályok nélkül. „A menekültek Magyarországra való bebocsátásáról és az eljárásban való állampolgári részvételről” szóló törvény (egy ilyen törvény elfogadása egy nap alatt lebonyolítható ma Magyarországon) és az ahhoz kapcsolódó, a törvény végrehajtását szabályozó kormányrendelet a felelősökkel és a határidőkkel együtt részletesen leírja, hogy kinek mit, mikor, hogyan kell csinálnia (a kormányrendeletet már a törvényről szóló parlamenti szavazás napján is ki lehet adni ma Magyarországon). A határ vonalát követve, attól 100 m-re kell felállítani az állampolgárok sorát (a sor kijelölése a Nemzeti Térképészeti és Geodéziai Intézet feladata). A határ és a sor közötti „senki földjén”, de már magyar területen, hogy szomszédos országokkal jogvitákba ne keveredjünk, konténereket kell felállítani. A konténerekben egy gyorstalpaló magyar nyelvtanfolyamon a menekültnek el kell sajátítania a játék szabályait (magyarul) és a játékhoz szükséges magyar mondatokat. A nyelvtanfolyam csak 55 Euróba kerül (amerikai Dollárt, Török Lírát, orosz Rubelt is elfogadhatnak az MNB által közzétett napi árfolyamon). Sikeres vizsga esetén a menekült 5 Eurót, vagy annak megfelelő összeget visszakap. Csoportos, családi vizsga esetén 10% kedvezmény adható! A vizsga kétszer ismételhető, de az eljárási díjat minden esetben meg kell fizetni. (A konténerekre és a nyelvtanfolyam, illetve a nyelvvizsga lebonyolítására kiírandó közbeszerzési eljárás lefolytatásáért a Nemzetgazdasági Minisztérium felel.) Ezután a versenyző készen áll a megmérettetésre. Szemben már felsorakoztak az egymás kezét fogó magyarok. Kezében a sikeres nyelvvizsgát igazoló dokumentumot lobogtatva, a menekült felkiált, hogy „Ádzs királi kátoná!” és a magyarok visszakiáltanak, hogy „nem adunk!”. A menekült nekiveselkedik és kikiáltja, hogy „Ákko sákito!” és az összekapaszkodott magyarok visszaválaszolnak, hogy: „szakíts, ha bírsz!”, akkor a menekült: „Sákítko!” és nekirohan az összekapaszkodott magyaroknak. Vagy átjut, vagy nem. Gyermekekkel, csomagokkal nyilván nehezebb, de aki ideáig eljutott, annak ez csak nem lehet akadály! Persze, a törvény azt is szabályozza, hogy ki állhat a magyar sorban. Ebben az „állampolgári sorban” csak állhat, aki a sor mögött felállított konténerekben leteszi a „sor-vizsgát”. (Ezekre a konténerekre is közbeszerzési eljárást kell kiírni természetesen.) A vizsga nagyon egyszerű, csak a nemzeti konzultáció kérdőívét kell helyesen kitölteni. Bár a kérdőív látszólag választásos, igazából mindig csak egy helyes válasz van, ezért a kérdőívek értékelése igen rövid idő alatt, egy helyes válaszokat tartalmazó sablonnal megoldható. (A „sor-vizsga” lebonyolítása egyébként a területileg illetékes járási hivatalok feladata lesz.) A helyes válaszokat eltaláló, magukat személyazonosító kártyával és lakcímkártyával igazoló, 16. életévüket betöltő (felső korhatár nincsen) állampolgárok mindegyike részt vehet. A végrehajtásról szóló kormányrendelet azt is tartalmazza, hogy 65-nél idősebb állampolgárok kérhetik, hogy „sor-alkalmassági egészségügyi vizsgálaton vehessenek” részt, amely a kézfogásuk erősségét vizsgálja és azt is kérhetik, hogy a sorban ülhessenek, amelyhez a Katasztrófavédelmi Főfelügyelőségnek kell összecsukható ülőalkalmatosságot biztosítani. Diákoknak az „államvédő állampolgári sorban” való részvétel kötelező önkéntes munkának számít, egy heti éjszakai szolgálattal az egész tanévi kötelezettséget letudhatják. Az éjszakai szolgálatot közmunkások látják el alapvetően, akiket ez időre éjszakai pótlék illet meg, amely havi illetményük 50%-a negyedének 0,07 %-a, amelyet – amint a kormányrendelet arról rendelkezik – a havi illetménnyel együtt kell kifizetni. A rendelet végrehajtását a területileg illetékes Kormányhivatal ellenőrzi. A „sor-vizsga” sikeres letétele után a sorban az „állampolgári helyet” is a kormányhivatal jelöli ki, különös tekintettel a széken üldögélő nyugdíjasokra. Ezen állampolgári aktivitásban való részvétel a nyugdíjba beszámít és dolgozó állampolgárokat, amennyiben ezen állampolgári aktivitásban részt vesznek, a munkavégzés alól fel kell menteni. Az állampolgári részvétel költségeit ez esetben a munkaadónak kell fizetnie, ezt azonban társasági adó-kedvezménnyel (mikrovállalkozások esetén egy havi adó-befizetés elengedésével) kompenzálja a kormány. A vállalkozásoknak ezt a NAV-hoz, az erre rendszeresített „állampolgári aktivitás (határőrizet)” című nyomtatványon kell bejelenteniük, amely nyomtatvány egyébként elektronikus úton letölthető és elektronikusan be is küldhető. Azokban az időszakokban, amikor menekültek nem érkeznek – ezt a „sor készenléti állapotnak” nevezi majd a rendelet -, a sorban állók pihenőidejüket tölthetik. Szórakoztatásukról a területileg illetékes önkormányzatoknak kell gondoskodniuk, költségeik kompenzálására az e célra létrehozott Nemzeti Állampolgári Sor Alap-ból igényelhetnek visszatérítést, amely döntéshozó testülete – költségtakarékossági okokból – megegyezik a CÖF döntéshozói testületével. A rendeletnek részletesen kell szabályoznia a magyar mozgóárusok által árusítható dolgoknak, illetve az „állampolgári sortól 100 m-es körzetben elhelyezhető” ideiglenes bódék létesítésének és fennmaradásának, az alkohol-tartalmú italok forgalmazásának és a dohányzásnak a kérdésköreit. Pihenőidőben például a sortól 65 méter távolságra lehet dohányozni, de csakis a szélirány változásától függően (déli irányú szél esetén lehet, északi szélben nem, ez az ukrán-magyar határon nyugati-keleti irányúra változik, értelemszerűen), a sorban a dohányzás természetesen nem megengedett. E rendelkezések betartását az ÁNTSZ helyszínre kitelepült részlegei ellenőrzik.

Javaslatom a részvételre épül. A fentiekben említett, a nagy projektből kiemelt kis példákból is látható, hogy mennyire átható, az állam- és közigazgatás minden szintjén megjelenő feladat jelenik meg itt és végre a magyar állam- és közigazgatás olyan feladatokat láthat el, amelyeket nem homályos brüsszeli előírások hazai viszonyokra való ültetése termékenyített meg korábban. A résztvevő állampolgárok pedig közvetlen részeseivé válnak egy nagy disputának, cselekvően fejezhetik ki azt, hogy részt vállalnak a Haza szent földjének a menekültektől való megvédésében. A menekültek is jól járnak, hiszen itt egy becsületes esélyt kapnak arra, hogy bejussanak a Vágyott Földre, az Eldorado-ba, ügyességük, nyelvtanulási képességeik próbája lesz ez, a sok rejtőzködés, bujdosás, vesződség, határokon való átjutáshoz szükséges csalás és vesztegetés után, hogy ide jutottak, a magyar határon – végre! - személyes alkalmasságukat (szellemi-fizikai együtt!) teszik próbára, és nyíltan, a magyarokra jellemző őszinteséggel. Elképzelhetni, hogy örül a sor azoknak a menekülteknek, akik gyors nyelvtanfolyamuk után kifogástalan kiejtéssel próbálnak sort szakítani és elképzelhető, hogy milyen derültség hullámzik végig a soron, amikor ez a sokféle kiejtés belevág a levegőbe! „Ádjá králi”, „ Adzs má...és visszakiabálnak a magyarok, hogy „tanuld meg előbb kis köcsög”, aztán a magyarok összekapaszkodnak és a kétségbeesetten rohanó menekült lepattan a szilárd ember-falról, a földre huppan, majd szégyenlős mosollyal sompolyog vissza a legközelebbi konténerhez, hogy újra letehesse a nyelvvizsgát, hogy újra próbálkozzék. (Utolsó sikertelen próbálkozása után pedig mehet isten hírével, de visszafele, úgy-e Kósa Lajos úr!) Az állampolgári sorban álló magyarok végre átérezhetik, hogy ők is cselekvő részesei egy világprobléma megoldásának. A sorban álló magyarok egymással folytatott beszélgetései, a feladat maga erősíti a nemzeti öntudatot, annak az átélését, hogy a haza az nem egy elvont és távoli fogalom, hanem az az erdő, ahol a menekült megbúvik, az a csatorna és annak a csatornának a magyar vize, amelyen a menekült átgázol, a folyó, amelyen átúszik és, hogy mögöttük munkahelyek tízezreit kell megvédeni, az eszterga-padokat, a bányákat, az acél-öntődéket, a cukor-gyártó üzemeket és a CBA-ákban az árufeltöltők napi foglalatosságát, a nemzetközi call-centerek méltóságot adó gerinces tevékenységeit, az autó-összeszerelő üzemekből kiguruló német autókat fabrikáló csarnokok magyar levegőjét, a csatornákat pucoló közmunkások magyar szorgoskodását … és újult erővel kapaszkodnak egymásba a magyarok, élő falat húzva a menekültek elé. Valahogyan így képzelem én ezt … „Ádjá kiral katóná!” - „Nem adok! Akkor szakíts, ha bírsz!”