2016. szeptember 1-jén, 9.45 perckor megnyitottam az origo.hu-t. Egy fizetett hirdetés ugrott elébb elém: „Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét! Szavazzunk nemmel! Október 2.” Továbbléptem az oldalra, az első hír így kezdődik: „17 gyermeket öltek meg Magyarországon nyolc hónap alatt. A legtöbb esetben a szülők az elkövetők” … Továbbléptem az index.hu-ra, ott pedig az első hír így szól: „A kormány teljes káoszba löki a szakközépiskolákat”. Na, jó, lépjünk tovább. A 444.hu-n ezt olvasom most: „Pénzégetés Tokajban: Valóságos szellem-élménypark épült Sárazsadánynál.” No, akkor a hvg.hu-n: „Orbán Ráhel csak csokizott és kávézott Bahreinben”. No, és a 888.hu-n, mi van? Ilyesmik: „Kereszteket döntögetnek az Alpokban” „Soros-recept: az élet ellen elkövetett polkorrekt torpedózás… A nol.hu pedig ezt dobja elsőre elém: „Rogán és Habony Sesztákkal küzd a sokmilliárdos üzletért”. A Magyar Hírlapban Bayer Zsolt aktuális publicisztikája, véleménye: „Tizenhárom. Álláspont. Ismerem Budaházy Györgyöt” címmel - aztán innen felnézek a laptop képernyőjéről a magos égre, amely most éppen áttetszően kék. Egünk csak egy van, egyazon ég alatt élünk, de sokféleképpen. Országunk is csak egy van, de visszfénye, tükröződése sokféle bennünk. Visszatérek a képernyőhöz, hogy még egyszer elolvassam a szlogent: „Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét!” Melyikét?