Az egyetemi Campus mellett egy kis papírbolt van. Jó üzleti ötlet, a diákoknak mindig szükségük van tollra, ceruzára, füzetre, fénymásolásra. Az üzlet belőlünk él, gondolom, egy papírbolthoz képest kényelmes tisztességgel. Az eurozónában vagyunk, kialakult egy szokásom, hogy mindig megnézem a vásárláskor visszakapott érmeket, honnan is valók. Az euró bankóknak a szimbólum-rendszere egyetemesebb, az érméké nemzetibb. A papírpénzeken az európai építészeti korszakokra utalnak a szimbólumok, római és román, gótikus és reneszánsz, barokk. Az érmékén nemzetiek a szimbólumok, spanyol és belga király, német sas, olasz Dante, francia Marianne, holland királynő. Jó játék elgondolni azt, hogy hogyan vándorolnak ezek az érmék zsebből zsebbe, kézből kézbe Európában és az Eurozózán kívüli pénzváltókban (például a Piranha nevű Menjasnica-ban, Belgrádban). A kis papírboltba kaptam már vissza észt, finn, ír hárfás érmeket is, bár sem észt, sem ír csoporttársaim sem voltak soha. Szlovén vagy szlovák euroval még nem találkoztam a boltocskában. A francia Strasbourgban sok német, olasz érmével találkozhatom, A német Kehlben meg sok a francia érme természetesen. A Basel-Mulhouse-Freiburg EuroAirport kioszkjában pedig mindenféle érme előkerülhet, még a ritkább luxembourgi is (Nagyherceg!). Sok ujjlenyomatot, tétova tapintást vagy magabiztos gesztust őrízhetnek ezek az érmék. Az érméknek itt van értéke, így például az ötcentes érmékből is szép gyűjteményem van, mert nem is kevésszer valami árának 5 cent a vége. Az érmék vándorolnak vásárlók kezéből eladók kezébe, adakozók kezéből koldusok és tarhálók kezébe, aztán visszaforognak azok az érmék is talán sör, cigi, baguette lesz belőlük. Néha belegondolok ebbe, hogyan is járja ezt a körforgó táncát, kólóját a pénz és az érméknek van valami személyessége, mert sokan érintették, tovább adták, zsebre vágták, aztán a mosásnál vették észre, hogy valahol meglapult. Minden érme, mint egy hétkrajcár-történet, lehet, hogy gondtól szorongó szegényeké, lehet, hogy nemtörődöm gazdakoké volt egy kis ideig. Sorsuk a gyors továbbadás, az állandó mozgás, ezért persze, hogy csak átmenetileg van tulajdonosuk. Szertelen futkosnak valahol Európában. Lehet, hogy németé és lehet, hogy íré, lehet, hogy franciáé és lehet, hogy spanyolé volt egy kis ideig énelőttem az az érme, amelyet most megnézek és kifizetem vele a sörömet, itt a kehli DownTown Caféban. Egy sör, egy kávé, valami 4 eurót kóstál itt az ügylet és van nekem egy olasz Dantém, egy német sasom, egy belga királyom, egy osztrák császárnőm, gavallérosan adok egy Cervantest (20 centes) is ráadásul, borravalónak.
