… ez volt a címe egy régi szovjet filmnek, valóban. Itt van most az újabb példa, hogy az oroszok mennyire nem hisznek a könnyeknek. Az oroszok a humorban sem ismerik a tréfát. Az a sajátos orosz humor! „Békefenntartók” vonulnak át az ukrán-orosz határon, a tankoszlopok előtt már füstoszlopok emelkednek, a lebombázott repülőterek füstje. Az orosz hadsereg így tartja fenn a békét. Harkiv lakói menekülnek, Kijevben szólnak a szirénák, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin atomhatalmával fenyegetőzik, kérkedik, az oroszok így tartják fenn a békét! Az oroszok a maguk orosz módján tartják fenn a békét. Az oroszok már évekkel ezelőtt szerte széjjel küldték a nagyvilágba ötödik hadoszlopukat, mert ők így tartják fenn a békét, a Russia Today csak a jéghegyük csúcsa. Az orosz propaganda beköltözött a közösségi médiába és belakta a nappalikat (az oroszok már régen nem a spájzban, hanem a rezsiben vannak), a magyar televíziót, a Hír Tv-t – még szerencse, hogy azért még vannak újságírók, akik erre is figyelnek és ha erős idegzettel rendelkezünk, nézzük csak meg újra a Hír Tv Sajtóklubjának aktuális verbális ámokfutásait. Igy megy ez. Háború? Európában? A XXI. században, amikor már minden könyvtár éjjel-nappal nyitva van? 2022-ben, amikor minden film megnézhető és ha már máshonnan nem, de onnan tudjuk jól, hogy a háborúban elégnek az emberi életek, értékek. Az oroszok most éppen fenntartják a békét, 170 ezer katona vonul át páncélosaival egy szuverén európai állam határán, az ukrán égbolton orosz rakéták és repülőgépek kondenzcsíkjai csúfítják el a hajnal arcát. Az oroszok így tartják fenn a békét. Kétségtelen, én is soknak tartottam egy kicsit az elmúlt napok, hetek amerikai kommunikációját, azt a „háborús retorikát”, amely figyelmeztetett egy „küszöbön álló orosz támadásra”. Magam is csaknem elhittem, hogy az oroszok sérelmének, hogy ti. annak, hogy „a NATO az országuk előszobájához ért” van némi alapja. Aztán csak kiderült, hogy „csak” arról szól ez a mese, ahogyan az oroszok interpretálják a világot, a történelmet, benne saját szerepüket, sorsukat. Ezt a mesét pedig a nagy Szovjetunióban írták, ahol a népeknek általában kuss! volt a neve. 1989 után a szovjet uralom alól felszabadult népek a maguk elnyert új szabadságának keretei között döntöttek arról, hogy csatlakoznak egy közös védelmi szövetséghez, a NATO-hoz – erről Magyarországon 1997-ben népszavazás döntött, pld (vajon Bayer Zsolt vagy Bencsik hogy szavazott?), de így döntöttek a lengyelek és a csehek, a szlovákok és a románok, a balti országok és Montenegro, mondjuk így: országuk lakosságának közmegelégedésére. 30 országgal együtt vagyunk tagjai egy katonai szövetségnek és most ezt a szövetséget az oroszok próbára teszik megint, mert ők így védik a békét. A csatlakozások legitimációjának orosz megkérdőjelezésében folytatódik ez a szovjet birodalmi logika, nekik csak egy érdekszférájuk van: a sajátjukként kezelt Kelet-Európa, azt, hogy erről a kelet-európaiak mit gondolnak, az az oroszokat most sem érdekli különösebben. Nagypolitikából így lesz kispolitika – békében másokkal osztozom, a háborúkat másokkal együtt gyűlölöm, a háborús uszítókat pedig másokkal együtt megvetem.
Strasbourgba visszatértek a gólyák, a közelgő tavasz nagykövetei. Tegnap még mosolyogtunk azon, ahogyan keringenek a város felett. Az európai intézmények mellett, az Orangerie Parkban a fészkek máris tele vannak gólyapárokkal, ha így folytatódik a történet, hamarosan kisgólyák érkezése várható. A leendő szülők máris fészek javítására alkalmas anyagok, élelem után kutatnak és elszállnak az Európai Emberi Jogi Bíróságtól néhány száz méterre álló orosz ortodox templom felett is. A két éve átadott templom arany tornyain ragyog ez a reggeli napfény – ez a békét imitáló csalóka napfény. Talán még a fenn elszálló gólyák is hunyorognak ettől a nagy fényességtől. Mintha az arcátlan orosz propaganda metaforája lenne ez most.
Az Európa Tanács székhelyén, a Palais de l’Europe előtt lengenek a tagországok lobogói ebben a friss, reggeli szélben. A francia ábécé sorrendjében mocorognak ott a lobogók, köztük az ukrán és az orosz zászló, nem is nagyon távol egymástól. Országaik katonái harcban állnak egymással. A két zászló abban a közös szélben itt együtt mozdul. A két nagykövetség környékén egyelőre csend van. Az Európa Tanács irodáiból az ET kijevi irodájával leveleznek. Feleségem a szomszéd szobában dolgozik ma, home-office munkanap. Kijevben két közvetlen munkatársa is van, nekik írt levelet. Egyikük válaszát mutatja nekem is: „… I am sorry for the short answer, but I have to bring down now as many things to the basement as I can …” Valami borzongató hideg fut át a szobán, ahol ismerős és otthonos tárgyainkra oly gavallérosan hinti a fényeit a kinti napfény. Mi itt fűtünk pedig.
