Kalapálnak, megint kalapálnak. „Ha a kalapács az egyetlen szerszámod, mindent szögnek nézel”, így mondja Maslow. Szorgos kopácsolás veri fel az egykori Karmelita Kolostor Miniszterelnökségre átkeresztelt épületét, ott mindig kalapálnak. Vitáink vannak az Európai Unióval? Kalapácsunk a nemzeti konzultáció! Infláció és stagfláció van, áremelkedés és energia-drágulás? Kalapácsunk plakátkampány! Tüntet az ország, a tanárok, a diákok? Kalapácsunk a cinikus hallgatás és mellébeszélés, a felelősség áthárítása a felelőtlenség ünnepe! Nézem a telex.hu-n a szerda reggeli élőláncról szóló élő közvetítést. Mennyi friss, fiatal arc, mennyi az értelem fényével csillogó szempár! A kormányt minden körülmények között támogató moslék-média nem vesz róluk tudomást. Az ő kalapácsuk egy olyan nemlétező világ, amelybe a valóság elől elfuttukban beköltöztek néhány évvel ezelőtt és ott is maradtak. Az origo.hu címlapján ocsmány szexista téma, a nagy tüntetésről pedig semmi hír, minek összezavarni az olvasókat ilyesmikkel? A kampány-üzemmód a Fidesz-kormány kalapácsa, hát kopácsolnak, csak úgy döng az ország évek óta. Szögek vagyunk-e vagy szabadok? Ez a kérdés magyarok! A kalapálás alapzajában felfüggesztetett az értelem, párbeszéd fontos dolgokról már régóta nincsen, normális beszélgetés, mint műfaj úgy en bloc megszűnt a médiában. Ők meg csak kalapálnak, tényleg mindent szögnek néznek onnan föntről a budai Várhegyről. A legutóbbi mutatvány az „EU-s szankciók elleni nemzeti konzultáció”. Meghirdették, beszélnek róla, készülődnek. Kalapálnak. Már a cím is úgy hangzik, mint valami félreütött kalapács zaja. Amikor az Orosz Föderáció hadosztályai átlépték Ukrajna határát, hogy katonai műveleteket kezdjenek a területén (és nehogy elfelejtsük azt, hogy ehhez Belarusszia segítségét is igénybe vették!), akkor az Európai országok és a EU egyöntetűen elítélte a nemzetközi jog ilyen páratlan, durva, egyoldalú felrúgását, megsértését, egy szuverén ország ellen indított háborút. Szíjjártó magyar külügyminiszter be is kérette az orosz nagykövetet és közölte vele, hogy Magyarország elítéli az oroszok által indított háborút és egyetért az EU által kezdeményezett szankciókkal. Az EU az nem Magyarország, ott nem hoznak úgy döntéseket, hogy az érdekelt felek abban ne vennének részt. Az EU-nak pedig 2004 óta tagjai vagyunk, volt idő elég kitanulni az intézmények működését, a döntéshozatali mechanizmusokat és játszmákat. A tagországok mindegyike részt vesz a döntésekben, a szankciókról az Európai Tanács (Council of European Union) hozza meg a döntéseket, ott pedig a tagországokat a legtöbb esetben miniszterek, fontos kérdésekben a kormányfők képviselik. A tanács üléseinek legszorgalmasabb látogatója éppen ez a Szíjjártó miniszter, aki amikor eddig csak szankciókról döntöttek szorgalmasan szavazott is, jobbára nem a szankciók ellen. Az ülések résztvevőjeként arra is lehetősége lett volna az Orosz Barátság Érdemrend büszke tulajdonosaként, hogy javaslatokat tegyen olyan eljárásokra, amelyek szankciók nélkül figyelmeztették volna Vlagyimir Vlagyimirovicsékat, hogy a háború, amit indítottak az az európai emberek számára elfogadhatatlan és azt az EU nem nézheti tehetetlen. Ilyen javaslatokkal miniszter úr nem állt elő (tegyük hozzá gyorsan, hogy a kormány feje sem), csak mindig kijelentik azt, hogy „mi a béke pártján vagyunk”, csak azt nem mondják el soha, hogy hogyan. Ők el vannak foglalva mással. Kalapálnak. Mi így vagyunk a béke mellett. Nemzetileg konzultálunk. Kalapáltatunk. Tegnap viszont a szög kibújt a zsákból, ugye?!
