Egy kisfilmet néztem tegnap a telex.hu-n. Semmi különös, nem egy fesztiváldíjra javasolható alkotás, de tanulságos. Megmutatja, hogy egy adott időpillanatban milyen is az ország lelkülete, hogy ott micsoda érzések, gondolatok dúlják a békét. A filmecskében feltűnik Németh Szilárd (aki természetesen dühösen hajtja el az újságírót kérdéseivel együtt), aztán megjelenik Kocsis Máté (aki szintén elhajt, de még a szerkesztőséget is minősíti), aztán a hallgatóság soraiban a Nép képviselői. Egy úr, aki miközben a „minket utáló külvilág miatt bekövetkezett” drágulásról beszél, beszúr mondandójába egy mondatot, hogy asszondja: „történelme csak a zsidóknak és a magyaroknak van, a többieknek csak történeteik vannak” (4:48-nál). Tetszik a mondat, sok mindent megmagyaráz azoknak az embereknek a közös dolgainkhoz való hozzáállásáról, akik úgy gondolják, hogy az aktuális nemzeti konzultáció címe és tartalma egyaránt elfogadható, sőt hajlandóak e tárgykörben még Németh Szilárdnak is igazat adni. Ők talán azt is gondolhatják, hogy Orbán Viktor az Európai Unió gonosz vezetőivel szembeni nemes harcával történelmet csinál, az Európai Parlament Magyarországot elítélő határozataival pedig legfeljebb egy, a magyarok felejtésére ítélt történetet ír.

2004. májusa óta vagyunk az Európai Unió tagjai. Tizennyolc hosszú év alatt bőségesen lett volna időnk arra, hogy megtanuljuk, megértsük ennek a szervezetnek a működését, eltanuljuk fogalmait, megtanuljuk intézményeinek nevét és feladataikat. Sok magyar szavazópolgár még azzal sincsen tisztában, hogy ez az Unió nem kormányközi, hanem nemzetek fölötti (szupranacionális) szervezet, rendelkezik azzal a hatáskörrel, hogy döntései a tagállamaiban is érvényesek és azok joganyagának részét képezik. Ezzel már akkor is tisztában voltunk, amikor egy népszavazáson megerősítettük a csatlakozásra vonatkozó akaratunkat. Magyarország Alaptörvényében jelenleg erről ez szerepel (E) paragrafus): „…(1) Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében. (2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. Az e bekezdés szerinti hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát. …” Ilyen szépen fogalmazta ezt meg Szájer József és az általa vezetett alkotmányozó bizottság és kétharmadával így erősítette meg azt a törvényalkotó gyülekezet. Úgy elfelejtették volna az urak azt, hogy hogyan és mit alkotmányoztak, mint az európai zászlót a Kossuth téren? Esetleg tudatlanságunkra építenek?

Ez az aktuális nemzeti konzultáció kiváló alkalom lenne arra, hogy tovább bővítsük ismereteinket és megértsük azt, hogy hogyan is születik egy bennünket is érintő döntés az EU-ban. Talán kiderülne, hogy itt nélkülünk nem hoznak reánk vonatkozó, bennünket is érintő döntéseket. Minden egyes döntésben részt vesz Magyarország erre a feladatra kellő meghatalmazással rendelkező képviselője. Tudásnak az ismétlés az ő jó édes anyukája, ezért ez a nemzeti konzultáció egyedül állóan kivételes alkalmat kínál arra, hogy a magyar választópolgárok megismerjék és jól megtanulják azt, hogy hogyan is születnek a döntések az Európai Unióban. Ez a későbbiekben is kamatozik majd és elkerülhető lesz ez által, hogy lakossági fórumokon fellépő politikusok össze-vissza beszéljenek olyan dolgokról, amelyekről a hallgatóságuknak fogalmai sincsenek és elejét vennénk a további tartalmatlan „brüsszelezésnek”, mert kiderülne, hogy amikor valami fideszes halljakend nagy szájjal szidja az ejropajiunijó kokainista vezetőit, akkor az Európai Tanácsban részt vevő kormányfőkről, köztük a magyarok miniszterelnökéről is ítélkezik. Ez pedig még a hazai pártfegyelem lazasága ismeretében is elfogadhatatlan lenne. Hogy jön ahhoz egy parlamenti frakcióvezető vagy a párt alelnöke, hogy szidja a pártelnök-miniszterelnököt, aki ott ült az Európai Unió Tanácsának belgiumi székhelyén és egyetértett azzal, hogy az agresszív, expanziós politikáját nyílt háborúra váltó Orosz Föderációt szankciókkal kell figyelmeztetni arra, hogy nem rúghatja fel egy kontinens nemzetközi szerződésekkel garantált békés viszonyait. Innen nézvést a gazdasági szankciók még mindig jobb eszköznek tűnnek a hadüzenetnél.

Aztán tovább lapoz az ember és azt olvassa, hogy Szentkirályi Alexandra, a TikTok-ot meghódítani igyekvő kormányszóvivőnk bejelenti, hogy „már 695 ezren kitöltötték a nemzeti konzultáció kérdőívét”. Ezek szerint a kampány jól halad, a terepre kiküldött csapatok teszik a dolgukat, a választópolgárok szorgosan töltögetnek. A Választási Iroda szerint az április választások idején 8 215 304-en szerepeltek a választói névjegyzékben, tessék tehát ennek a számnak a fényében megítélni, hogy vajon mennyien is tanulják most azt, hogy ki, hogyan hoz döntéseket az EU-ban az Oroszországgal szembeni szankciókról. Aztán kattintsunk még egyet és olvassuk el ezt is: a rendőrség nem nyomoz tovább a nemzeti konzultációs kérdőívet robottal kitöltő informatikus ellen … a kormányszóvivő asszony azt nem fűzte bejelentéséhez hozzá, hogy így azért ez az egész konzultánosdi kap egy kis vajszínű árnyalatot. Kormányunk nemcsak a civil szervezetekkel, nemcsak a politikai ellenzékével, nemcsak az értelmiségiekkel, köztük a tanárokkal, hanem a demokráciával is úgy ’en bloc’ szeret viccelődni – lsd. ez a nemzeti konzultáció. Szomorú, lehangoló vicc ez, nem tudok nevetni rajta.