Választások a szomszédságban - belgrádi noteszlapok
2012. május 04. írta: wootsch

Választások a szomszédságban - belgrádi noteszlapok

Ha most nézek fel a laptop billentyűzetéről a Balkanski spijun kopottas, vendégek nélkül árván unatkozó bútoraira látok. Egyedül vagyok idebent, az élet most Belgrádban alapvetően az utcai teraszokon zajlik. A hőmérők nappal napok óta harminc fok feletti értékeket mutatnak, az a különleges belgrádi égbolt most már a nyári repertoárt mutatja be, lusta felhők próbálnak valami komédiát odafent. Talán valami gyors viharban kirobbanó commedia del’artet. Ebben a folyton-folyvást fecsegő-csevegő városban már egy ideje óriásplakátokra fényképezett arcok előtt zajlik a forgalom. Jobbról Boris Tadics néz, balról Tomiszlav Nikolics mosolyog reánk, ott, a sarkon Csedomir Jovanovics emeli fel a kezét, egy házfalon Vojiszlav Kostunica szomorú tekintete, amott Seselj öltönyösen (nem rabruhában) és szigorúan, mellette egy Mlagyan Dinkics és itt ott Pásztor István úr is idebiccent a belgrádi közönségnek a Vajdasági Magyarok Szövetsége képviseletében.

 

2008. május 11-én voltak legutóbb választások Szerbiában. Négy hosszú év telt el azóta és ennek a megítélése a választásra jogosult helyiek nézőpontjából ellentmondásos. A pártok versenyét a Demokraták (DS) nyerték, de nem eléggé meggyőző fölénnyel, mindenféle furcsa szövetségkötésekkel, kényszer-koalíciókkal vészelték át ezt a négy évet. A koalíciós partnerek időnként jól ki is használták azt, hogy sakkban tarthatják Tadicsékat. Miközben maga Tadics, vagy „Borisz cár”, ahogyan itt néhányan emlegetik, vagy, ahogyan a nyugati újságírók szokták volt nevezni: „a Balkán George Clooney-ja”, figyelemre méltó tehetséggel (hiába no, eredeti szakmája: pszichológus) lavírozott az itteni politikai elit különleges Schylái és Charybdisei között. Nemcsak túlélték a négy évet, de a nemzetközi közvélemény árgus tekintete előtt bizonyos területeken előbbre is léptek. A szerbiai háborús bűnökkel megvádoltak javát őrizetbe vették például. Mladics, Karadzsics Hágában várják az ítéletet. A jogállam megszilárdulóban, kérgesedő állapotban van Szerbiában, kiépítették az emberi jogok garanciális rendszerét és intézményeit, kijavították a választási rendszer és a választási névjegyzék hiányosságait, lépéseket tettek a korrupció ellen és mindezek következtében tavaly decemberben az EU tagjelölt státuszához értek el. Amelynek egyébként nem mindenki örült úgy, mint Borisz és a Kormány tagjai között sem volt egységes a lelkesedés. Bár Milosevics Hágában halt meg, a korszakát még egyértelműen máig sem sikerült lezárni. Diplomaták mondták, hogy meglepte őket, amikor egyes minisztériumokban még mindig kint látták a portréját bizonyos államtitkárok szobájának a falán. Mert bizony így van ez. Persze ez a kint zajló forgatagot alakító polgárokat a legkevésbé sem érdekli. Árad a tömeg a Knyaza Mihajlán, mint mindig, rendesen. Méri az a szép szemű lány a kokicát (popcorn) ott középen, abban a kokica-akváriumban és mert a dekoltázsa is kellemes, a fiú-kuncsaftok velikire várnak, mert az tovább tart. A „’zembereket” itt is a megélhetés érdekli persze, meg a közel-jövő, a gyors holnap, amelyet még be lehet látni és amelyre még érdemes terveket készíteni. Tavaly április 1-én érkeztünk Belgrádba és akkor egy euróért 98 Dínárt adtak a Menjasnicákban. Most az árfolyam valahol 112 körül ugrál egy-két dínárt le és fel, de a trend világos, a dínár-euró átváltás egyre kedvezőtlenebb, a fizetések, nyugdíjak veszítenek az értékükből. Itt egyébként – mint másutt is a Balkánon – az emberek euróban kalkulálnak, de nemzeti valutájukban fizetnek. A munkanélküliség tartósan magas, 22% körüli átlagosan, de jelentős területi különbségekkel. Az egyéni tervek elkészítéséhez mégis csak az eurozóna nyújt igazodási pontokat. Egy kicsit mintha a szomszédságban, nemde? De ez mindegy is most, hiszen a választási kampány már március 16-a előtt elkezdődött, amikor is a parlamenti és az önkormányzati választásokat hivatalosan kiírták.

Borisz Tadics április 6-án húzott egy dupla vagy semmit, bár amire tulajdonképpen mindenki számított itt már december óta. Lemondott a köztársasági elnöki posztról, hogy az elnököt is most, május 6-án válasszák meg (a mandátuma hivatalosan ősszel járt volna le). Így aztán lényegében köztársasági elnöki hátán cipelte végig a demokraták kampányát az elmúlt hetekben. Az óriásplakátok jól tükrözték a dolgok dinamikáját. Tadics gazdával beszélget a kukoricásban, Tadics nyugdíjas nénivel mosoly, Tadics az államfő ellép a katonák sorfala előtt, Tadics elmélyült beszélgetést folytat egy kisfiúval a labdáról. Így váltakoztak a képek a megaposztereken hétről hétre. Közben persze utazott szerte szét és nem múlt el nap, amikor az RTS (a helyi közszolgálati televízió) ne adott hírt valamilyen vidéki kampány-gyűléséről. Persze éppen így viselkedtek a többiek is. Nekem azok a plakátok jelentették a legjobb vizuális információs felületet, amelyek folyamatosan cserélték a beléjük táplált képeket. Felbukkant Tadics, majd utána Nikolics, aztán Jovanovics és végül Ivica Dasics zárta a sort, hogy átadja a felületet Novak Djokovicsnak, mert ki mással hirdethetik a Serbia Open-t. Két perc ácsorgást megért a sarkon, hogy észrevegyem, a kampányok statikus elemei mennyire egymásra hajaznak. Ha csak képek alapján választanának az emberek – és figyelmen kívül hagynák a képek köré írt szlogeneket – bizony nem igazán tudnák eldönteni, hogy ki hová is tartozik. Az öltönyök és a nyakkendők kifogástalanok (kivéve persze Jovanovicsot, akinek nincsen nyakkendős posztere, de ő liberális demokrata). De végül is ez a négy kampány-arc olyannyira meggyőző, hogy ha használt autó kereskedést hirdetnének, talán mindegyikükhöz betérnék, hogy megkérdezem egy Jugó aktuális árát. Ez persze túlzó irónia. A szerb párt-alakulatok és alkalmi pártszövetségek megszilárdulóban vannak. Még átmeneti időt írunk, de már látszik, hogy mely csomópontok mentén indul el a kocsonyásodás. Alapvetően egy Európa-választás vagy egy, az integráció elutasítása mentén halad előre a történet, mert a Balkán nagyon is beleágyazódik ebbe a közös európai történetbe. A „szokásos” párfilozófiák, hogy tudniillik jobb vagy bal, közép vagy szélsőség is majd e szerint festik át vagy újra a politikai palettákat.  

A szereplők bevonultak tehát a város életébe. Ahogyan előrehaladt a kampányidőszak, úgy nemcsak a posztereken és szórólapokon, hanem a maguk fizikai valójában is. A sokat látott belgrádi Köztársaság tér (Trg Republika) volt az egyik frekventált helyszíne ezeknek a bevonulásoknak, nagygyűléseknek. A másik ilyen helyszín a Skuptsina (Parlament előtti kiöblösödés), mert az meg közel van a Városházához is. Így aztán az elmúlt napokban elvegyülhettünk a Nikolics-hívők gyűlésére igyekvők között, akik a Skupstina felé siettek a zászlóikkal, vagy összetalálkozhattunk a demokratáknak a Térre igyekvő sokaságával. Ezeken a gyűléseken egyébként mindig sokan voltak. Szerencsére nem érthetem, hogy vajon méricskélték-e a szereplők az általuk mozgósítottak létszámát, úgy, ahogyan az odahaza szokásban van. Egyébként azt gondolom, hogy ez itt most nem volt annyira fontos, mint odahaza, ahol az ideológiai küzdelem egyik mérőszámává vált az, hogy melyik gyűlésen hányan is vannak. Azt kell mondanom, hogy a szerbiai választási kampány nyugodt, alapvetően higgadt és az elvárható kulturális keretek között maradó volt. 2008 forró, lázas éve után most nem voltak összecsapások, nem volt rendőri jelenlét, nyugodt emberek utasították el a szórólapokat, vagy elegyedtek beszédbe a szórólapokat az utcán osztogatókkal. A nap sütött többnyire és a teraszok – mint mindig – tele voltak a Cvetni Trg-en és a Vesele Domacice-ben sem beszélgetett senki sem a kampányarcokról.

A 2012. május 6-ai választás történelmi jelentőségű a Szerb Köztársaság történetében. Ez az első alkalom ennek a fiatal Köztársaságnak a fennállása alatt, amikor egyidejűleg Köztársasági Elnököt, Parlamentet és Önkormányzatokat választanak. A szavazópolgároknak tehát jelentős adatmennyiségből kell választaniuk. 12 elnökjelölt, 18 pártlista és ki tudja mennyi polgármester-jelölt, valamint képviselőtestületi tag nevéből kell majd kialakítani a döntéseket. A 7.026.579 választásra jogosult polgárnő és polgár 8.587 választókörzetben adhatja le a voksát. Ez az első alkalom, amikor a Korrupció-Ellenes Hivatal vizsgálja azt, hogy milyen forrásokból bonyolították le a kampányt az elnökjelöltek és a pártok és a vizsgálatának eredményeit nyilvánosságra is hozza majd. Az EBESZ hétfőn – nem kis büszkeséggel - jelentette, hogy „megoldotta” a koszovói választások problémáját. Észak-Koszovóban is szavazhatnak a szerbiai kanditátusokra, szavazataikat azonban szerb területen számolják meg, ez is újdonság. Ez az első választás, amikor a Freedom House éves jelentésében Szerbia 1 ponttal megelőzi Magyarországot a sajtószabadság tekintetében (részletesebben lsd: http://www.freedomhouse.org/report/freedom-world/freedom-world-2012. (Mivel tegnap, a Sajtószabadság Nemzetközi Napján a szerbiai újságíró-szövetségek egy meglehetősen érdes nyilatkozatott tettek közzé az aggodalmaikról, mert, hogy ők úgy értékelik, hogy a sajtó csak részlegesen szabad Szerbiában, ez mindenképpen érdekes választási kampány idején.) Persze arról is beszélnek itt sokat, hogy a kormányzó demokraták jelenleg jelentős erőfeszítéseket (pénzügyi és egyéb) tesznek a hírügynökségek megvásárlása érdekében. … Választásokról beszélünk, praktikákról és technikákról, vizuális megjelenésről és benyomásokról. Nem beszéltünk még arról, hogy a lényegében 56 országos és helyi párt, valamint számos mozgalom versenyez most a parlamenti helyekért és a jelöltek 33%-a nő. A 18 pártlista élén számos esetben nők díszelegnek (a demokraták listavezetője Djindjics, a meggyilkolt miniszterelnök özvegye Ruzsicsa Djindjics, a Radikális Párt listavezetője Seselj felesége, a Munkások és Földművesek Mozgalmának listavezetője Zorana Dragisics, például).

A pártlisták is érdekesek, mert egy-egy lista koalíciókat foglal keretbe és ez mindenképpen jelzi azt, hogy a nagyobb pártok előbb vagy utóbb, de a néppártiság felé mozdultak el. A demokraták „Válaszd a jobb életet” listáján a Szerb Szociáldemokrata Párt, a Vajdasági Szociáldemokraták Szövetsége, a Szerb Zöld Párt, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége és a Szerb Kereszténydemokraták jelöltjei vannak ott. A nagy ellenfél, a Szerbiai Progresszív Párt (ez Nikolics pártja) „hozzuk mozgásba Szerbiát” fantázianevű listáján az Új Szerbia Mozgalom, a Szociális Mozgalom, Erős Szerbiát Mozgalom, a Szerbiai Kis és Középvállalkozások Szövetsége, a Szerbiai Menekültek Egyesülete, a Parasztpárt, a Bosnyák Néppárt, a Makedónok Demokratikus Pártja, a Roma Párt, a Vlachok Egyesült Mozgalma, a Szerbia Gazdasági Megújításáért Mozgalom jelöltjei mosolyognak most. A harmadik befutóként emlegetett Ivica Dasics (a jelenlegi kormány miniszterelnök-helyettese és belügyminiszter, egyébiránt a Milosevics-érában az akkori Szocialista Párt ifjúsági szervezetének elnöke volt) listáján a Nyugdíjasok Egyesülése és az Egyesült Szerbia Mozgalom jelöltjei is szerepelnek. A Vajdasági Magyarok Szövetsége egyedül indul, de a 14. listán (Együtt) két másik magyarok által szervezett formáció is szerepel: a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a Magyarok Civil Összefogása, a Horvátok Demokratikus Uniója és a Szlovák Párt mellett. A pártlisták között személyes kedvencem az utolsó, a 18., amelynek a neve: „Egyik sem az előzők között” és ez a Vlach Párt listája, amelyet egyébiránt Dgyordje Vukadinovics, egy szerb politikai elemző vezet, aki a jól értesültek szerint nagyon is közel áll Kostunicához. (A vlachok egy mintegy 30.000 fős kisebbség Szerbiában, a román határ melletti régióban. Ők voltak annak az okozói, hogy a román diplomácia majdnem megakadályozta Szerbia tagjelölt státuszát, de ez egy másik történet.)

Nos, hát így vagyunk most. Itt vagyunk most. Két napos a kampány-csend Szerbiában. Ma nyugalom volt az utcákon, senki sem nyomhatott szórólapot gyanútlan kezünkbe és a televíziókban tegnap már kiélvezhettük minden jelölt gesztusát. Szerbia választ vasárnap és a nap végére eldől majd az irány. Európába feltételekkel vagy el Európától és talán Oroszország felé – ez lesz egy nagy kérdés. A nap végére majd a kérdés leegyszerűsödik és persze az lesz majd, hogy milyen esélyei lesznek Borisz Tadicsnak Tomiszlav Nikolics-al szemben az elnökválasztás második fordulójában és itt legfeljebb az, hogy vajon marad-e polgármestere Belgrádnak Gyilasz vagy jön-e Vujics, ki tudhatja ezt most. Ha magas részvétel mellett egy egyértelműen Európa-párti irány győz (a demokraták voltak az egyetlenek, akik kampánygyűléseiken bevetették az európai zászlókat is a szerb zászlók mellett), akkor annak a kormánynak sok dolga lesz. Ha ezzel ellentétes, nemzeti-nacionalista irány jut uralomra, hosszabb ideig tart majd annak a felismerése, hogy mi is az irány (és persze annak a kormánynak is sok dolga lesz), amerre ez az ország, a szerb politikai társadalom fordul. Ha alacsony a részvétel, populistább irányok további erősödése várható és lényegében patthelyzet a kormányzás többségének megteremtésében. Kérdés, hogy hogyan szerepelnek a Radikálisok (a helyi Jobbik és a Dveri). Ha most nézek fel a laptopról, látom a nevetgélő fecsegő-beszélgető belgrádi polgárokat, jó arcú fiúkat, karcsú lányokat, a napfény incselkedését velük a teraszokon. Mit nékik most ez az utált politika. Sör, kávé, rakija járja, mojito koktélok. Mégis, holnap után majd döntenek, ők döntenek és ez elkövetkező négy évben meghatározza majd, hogy milyen keretek között kalkulálhatnak. A tét nagy. Sokuk kiábrándult ebből a politikából. De mégis, várjuk kíváncsian, hogy hogyan is oszlanak meg a voksaik vasárnap. A nemzetközi választási megfigyelők sok százra tehető serege már megérkezett. A nemzetközi közvélemény figyel, még ha figyelmét a francia elnökválasztás azért jobban leköti. Tegnap M. Hollande győzött a párbajban és Sárközy izzadott. Vajon Le Pen asszony hány szavazatot kap most? Európai választások, két póluson. Itt higgadt, egymással fecsegő, nyugodt választópolgárokra látok. Belgrádban. 

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr54488964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása