Danckának mondta Szepsy Csombor Márton, az utazó. Danzignak hívták a németek. 1939. szeptember 1-én 4.30-kor itt dördültek meg a Schleswig-Holstein csatahajó koros lövegei, hogy megüzenjék a Világnak: a Háború folytatódik. Gdansként szerepelt a hírekben, amikor a munkás elvtársak ellen az elvtársak elrendelte sortüzek által kiontott vér és könnygázfüst nyomán megszületett a Solidarnosc. Ennek a városnak olyan sűrű a történelme, hogy csoda, hogy egyáltalán megmaradt. Az élet azonban él és mindig élni akar. Gdansk élete rokonszenvesen színes, eleven, vibráló és azokon a szilárd multikulturális alapokon álló lengyel élet. Persze, hogy itt püfölte Oscarchen a bádogdobot, a kis Oscar, aki úgy döntött, hogy nem akar felnőni. A sokszoknyás kasub Nagymamával, az Anyja körül sürgölődőkkel, a megalkuvások művészeinek társasságában vajon miért is akarta volna? Miért is kellene mindig felnőttnek lennünk és úgy tennünk, mintha mindig mindenre tudnánk a biztos válaszokat? Amikor Oscarnak nem tetszett valami, csak sikoltott egyet és az üvegesek jó boltot csináltak a városban. Amikor Oscar dobolt, még mások hazugságait is kidobolta, no meg a titkaikat, a vágyaikat, az életüket, belefűzve a maga nagyon is éles véleményét. Volker Schlöndorff filmre vette Oscart és a várost, lakóinak a történelem kanyargó utcáin kavargó életét, így méltó, hogy itt található ez a lenyomat: íme a rendező keze bronzban, Gdanskban …