A választások éjszakája mindig és demokráciájukkal küszködő országokban mindenhol: a fejfájások éjszakája, a bolgárok éjszakája, a remények és a csalódások éjszakája és mindig, de mindig egy önmagának természetes hosszán túlnyúlóan hosszú éjszaka. A választások éjszakája soha sem fejeződik be éjfél előtt. Egy kicsit álmosan írom ezért e sorokat most. ...
Rövid, és a végére felforrósodó választási kampány után jött el az igazság pillanata Szerbiában. A Skuptsina 250, nem is túl kényelmes, valamint a belgrádi közgyűlés 113 - talán még amazoknál is kényelmetlenebb - székéért folytatott verseny tegnap este véget ért. A szavazat-gyűjtő urnákat kiürítették, a szavazóhelyiségeket bezárták, a szavazatok megszámlálása még most is tart, de az eredmények egészen világosak, áttekinthetőek. A választások érvényesek és eredményesek voltak. Eredményesek a kormányzó pártok és katasztrofális eredményt hozók az ellenzék számára. "Bolgárok éjszakája", amikor a "bolgárok kidobálják egymást a zsúfolt vagonból", ahogyan Semprun hőse töpreng a nagy utazás alatt. Megemlítettem már a két évvel ezelőtti választások éjszakájáról írott blogomban (2012.05.07-én) is, nehezen szabadulok ettől a képtől úgy látszik.
Azokért az imént szóba hozott székekért 19 párt vagy pártok csoportosulása és 3.020 jelölt szállt versenybe, a verseny végére csak 250-en maradhatnak a Parlamentben, van a számoknak egy kegyetlen igazsága. Este hat óra körül vágtunk neki a választások éjszakájának bolyongásaihoz. Először megint a Media Centar-ba mentünk, ahol elemzőket ígért a program. Belehallgattunk abba a pódium-beszélgetésbe, ahol azt latolgatták a szakértők, hogy milyen üzenetekkel is kampányoltak itten a népek és, hogy azok mit is jósolnak a jövőre nézvést. "Európa" vajon milyen konnotákciókban került elő a kampányban? "Korrupció", "gazdaság", "biztonság" vajon hogyan és miként említtetett? Erről beszéltek ott hozzáértő szerb és külföldi urak, a legkritikusabban talán Miroslav Prokopljević, a közgazdasági fakultás professzora volt, aki az mondta, hogy "nem volt világos válasz azokra a kérdésekre, amelyek a legégetőbbek ... és ezek között az lenne talán a legfontosabb, hogy milyen biztonságot ígér Szerbia azoknak a befektetőknek, akiket ide kívánna vonzani ... a kampányból az derült ki, hogy erről nincsen mondanivalója a pártoknak ... " Helyi ügyeket jól ismerő kísérőnk ehhez hozzáteszi a helyhez illő városi legendát is, azt, hogy a Professzor, aki elismert gazdasági szakértőnek számít Szerbiában, mellőztetett Vučić által ... A pódium egyébiránt nem hozott semmi új, felfedezés számba vehető dolgot a számunkra, érdekesnek az a része bizonyult, ahol a biztonságpolitikáról esett szó és a NATO-hoz való viszonyról, amely persze a globális biztonsági környezetbe való beágyazódás vagy az attól való távolmaradás kérdése, miközben a geopolitikai realitások kevés manőverezési lehetőséget hagynak Szerbiának. (Közeleg egyébként a NATO-bombázások 15. évfordulója is, majd meglátjuk, hogy ezt az évfordulót hogyan is dolgozza fel a helyi közvélemény.)
(Professzor Prokopljevic a Media Centarban ...)
A fórumon feltűnt, hogy milyen kevesen vagyunk hallgatóság. A múltkori választásokat itt élénkebb érdeklődés követte, akkor a Media Centar fülledt konferencia-terme tele volt, most voltak azért üres ülőhelyek. Feltűnő volt az, hogy a diplomáciai mezőny alulreprezentált, hiányoztak a németek, a franciák, az oroszok, ott voltak a kanadaiak, a dánok, a svédek és a norvégok, az eseményt támogató OESC nem volt jelen, az EU Delegációt egy beosztott képviselte, az ET reprezentáció azonban megfelelt az esemény rangjának. Külföldi tudósító elvétve akadt csak a teremben. Fontosabb események zajlanak a világban, úgy látszik, árnyékukban az itteni ügyeknek kicsiny a jelentősége - gondolhatták a hölgyek és urak. A pódium-beszélgetés után átballagtunk tehát a Tanjug székházába, ahol "az eredményekről friss tájékoztatást adunk" típusú eseményt hirdettek nekünk. Jól emlékezvén még arra, hogy mit is éltünk át két évvel ezelőtt (lsd: ) nem voltunk teli izgalommal, várakozással. Amikor azonban beléptünk a dicső múltat idéző épületbe, elfogott egy helyi hangulat. Mértéket tartó nyüzsgést tapasztalhattunk ott ugyanis, képernyőket mindenütt, amelyeken különféle csatornákon áradtak az eredmények, fél óránként elemzők léptek a színpadra, hogy megosszák a legújabb fejlemények ismeretében változó véleményüket és így a szemünk előtt bontakozott ki a nap drámai végkifejlete. Mielőtt erről elmondanám a benyomásaimat, el kell azt is mondanom, hogy helyi fogadóirodánkban végigfuttattunk egy gyors tesztet, hárman tippeltünk az eredményekre még valamikor elindulásunk előtt, otthon. Hármunk nem reprezentatív "sokaság", ketten közülünk foglalkozásukkal együttjáró kötelességként kell, hogy kövessék az eseményeket (egyikük szabadkai szerb persze, ezért érzelmi kötődései a hivatali kötelezettségeket messze meghaladóak, másikuk egy fontos európai szervezet misszió-vezetője, én pedig afféle szemlélődő-érdeklődő szomszéd vagyok, aki csak úgy belecsöppent mindebbe, szóval....) Helyi fogadóirodánk szerint a részvétel nem haladja meg majd az 55%-ot, mindegyikünk arra fogadott, hogy az SNS (a progresszívek) nyerik meg a választásokat, a tippelésünk 38 és 42 % között szóródott. Mindhárman azt tippeltük, hogy a liberálisok bejutnak a parlamentbe (bár én voltam az, akik szerint talán nem is), azt pedig mindhárman gondoltuk, hogy mind Đilas, mind Tadić pártja 10 % fölött szerez majd voksokat. A tét egy jóféle pezsgő volt, amelyet majd a hivatalos eredmények ismeretében fogyasztunk el valahol együtt - jó játék volt, erről beszélgettünk, amikor átvágtunk a Terrazijén és befordultunk az Obelićni Venac-ra a Tanjug felé menet. Oda felé tartva az ember balra megnézheti azt az emléktáblát, amelyet a foci-huligánoknak itt áldozatul esett francia szurkolónak állítottak, a másik oldalon pedig az Irish Pub nyüzsgése látható, amely e vasárnapi órán már tele is volt fecsegőkkel, mint egyébként mindig. De ezt persze csak zárójelben mondom, Belgrádban mégis csak átveszi az ember a helyiek szokásait, ezeket a véget érhetetlen fecsegéseket, kis Pepinek vagyunk itt a Sörgyári Capriccio-ból valamennyien, mindegyikünk eszébe jut egy dologról egy másik dolog, aztán arról egy harmadik, az egész Balkán egy végtelen, anekdota kincseket rejtő mezsgye, amelyen szorgos bányászokként munkálkodunk a kávéházak teraszain, az Irish Pubban, a Monk's Barban, valahol Belgrád köztereiben. A választások éjszakáján is ezt az elfoglaltságot gyakorolták a választópolgárok látómezőnkben. A jól végzett munka örömével itták a sörüket, a kávét, a limonádét.
(Moshe Pijade szobra figyeli az eseményeket a Tanjugnál...)
Szóval a Tanjugnál az a visszafogott nyüzsgés ott, abban az érdekes épületben, amelyben inkább ott a múlt, mintsem ott lenne a jövő. Átvágtunk az előcsarnokba várakozó kamerák és az őket még dologtalanul támasztó operatőrök között, átlépdeltünk a kígyókként tekergőző zsinórokon, amelyeknek majd az lesz a hivatása, hogy szétsziszegjék a híreket a külvilágnak és felballagtunk az emeletre, ahol a direktor szobáit a diplomáciai kör jeleseinek rendezték be e napra, a tér forgalmának felügyeletét a Főnök Titkárnője látta el, aki erre az alkalomra felöltözött és botox-dúsította ajkaira több vörös rúzst kent talán a kelleténél, mert minden szavát rózsavörös lepkék nagy szárnyának lusta mozdulatai emelték fel. Fehér kabátos pincérek szorgoskodtak körülöttünk, szakszerűen egyensúlyozott tálcáikon szigorú rendben almalé, narancslé, fehér és vörös borok álltak. A poharak vándorútra keltek a kezekben és a kis kerek asztalokon landoltak, ahol a "Dohányozni tilos" felirat alatt hamura vágyakozó hamutartók tárták ki éhes torkukat - és rágyújtottunk, fehér bort ittunk (Radovanović Chardonnay) és itt volt a választások éjszakája, sokak igazságának pillanata.
(Egy árva pohár és egy híres kép a Tanjugnál.)
Alig valamivel nyolc óra után máris feltűntek az első számok a képernyőkön. A választási részvétel alacsony volt. A szerb választópolgárok majdnem fele nem nyilvánított most véleményt. A részvétel Dél-Szerbiában meghaladta az 53 %-ot, a Vajdaságban éppen átcsúszott az 50%-on, Belgrádban pedig valahol 47% körül ácsorogtak a számok. "Tudják" - mondta akkor egy jól értesültségét fitogtató diplomata - "délen az emberek pragmatikusak, mindig arra szavaznak, akiből kitelik a győzelem képessége, minden választásnál ez történt, tessék megnézni". Cinikusnak látszott az illető, kicsit hümmögtünk erre, de ott voltak a számok. Aztán áradni kezdtek az adatok a képernyőkön, gyors váltásokban rajzolódott ki az, hogy mi is történt. Kilenc óra körül már világossá vált, hogy bejött az SNN számítása, a korábbiaknál is erőteljesebb, határozottabb támogatást kaptak a választóktól és a nap végén az már egészen tisztán állt előttünk, hogy: a szélsőségesen nacionalista Radikális Pártból kilépett urak pártja, az SNN hatalmas politikai győzelmet aratott, kormányzása két éve alatt óriási bizalmi tőkét halmozott fel a szerb szavazóknál, a kormányzásának két éve nemhogy erodálta volna ezt a támogatást, hanem jelentősen növelte azt és most egy, az egykori Milošević-kabinetben szolgáló információs miniszter, Aleksandar Vučić a szerb világ egyedüli megváltója, sakkjátszmái befolyásolják Szerbia élet-folyamatainak lehetőségeit a következő években.
Láttuk, hogy a másik koalíciós partner, a Szerb Szocialisták Pártja is növelte a támogatását és ez a vezérnek, Ivica Dačić-nak köszönhető, aki végig vitt korábban elképzelhetetlen dolgokat, európai nyomásra persze, de mégis szóba állt a koszovóiakkal és tető alá hozta a "brüsszeli megállapodást", amelyért a jutalom az EU-csatlakozás ígérete volt, szóval a kormányon lévők jelentősen erősödtek és közben persze ez az Ivica most vagy királycsináló lesz megint, vagy nem, sőt éppen ellenkezőleg, csak egy most elmúlt epizód ...
Láthattuk, ahogyan a Milošević-rezsim ellen és az európai Szerbiáért szerveződött mozgalmakból kinőtt pártok és személyek most mindannyian eposzi vereséget szenvedtek, a egykori ellenzékből lett liberálisok kihullottak a parlamentből és a belgrádi közgyűlésből egyaránt, a demokraták támogatói elpártoltak, Tadić sértett hiúsága sem hozott elég szavazatot az Új Demokratáknak, de azért gyengítette a "régieket", akiknek egykor még Ő volt a tiszteletbeli elnöke, két ciklusnyi kormányzás rontotta a helyzetüket, úgy látszik, hogy bebukták ezt, csúnyán elvesztették Belgrádot is, ahol pedig megingathatatlannak tűnt az uralkodásuk (talán éppen ezért kapták ezt a megrendítő ütést a választóktól, hogy uralkodásra rendezkedtek be, nem kormányzásra, pedig Belgrádnak okos kormányzásra lenne szüksége).
Észrevehettünk egy örömteli fejleményt, azt, hogy a szélsőséges nacionalisták sok helyen "nem mérhető eredményt" produkáltak és, hogy ezért nem lesz egyetlen szélsőséges pártnak képviselője sem a szerb parlamentben már megint, Šešelj vajda tovább töprenghet ezen hágai cellájának társasságában, a Dveri vagy a 1389 Mozgalom fenheti újra kicsorbult késeik élét (reméljük, hogy még tovább fogyó energiával).
No, persze a fentiek ellenpárjaként arról is érdemes lesz majd elgondolkodni, hogy hogyan is folytatja majd ennek a szélsőségnek a domesztikációját az SNN, ezt majd a miniszteri és államtitkári kinevezéseknél látjuk meg majd, a személyzet-politikában nyilvánul meg ez, mert most nekik kell minden lehetséges poszt betöltéséről gondoskodniuk - mert ezt is akarták ... de kikkel töltik fel tereiket, ez egy kérdés lesz, amelyre majd valamikor május elején, az új kormány megalakításakor kapunk választ.
Láthatjuk azt, hogy egy olyan parlament alakul, ahol az ellenzéknek nem lesz játék-tere, sőt, egyenesen megkérdezhető lesz-e egyáltalán, hogy akkor hol is van az ellenzék, amelyre minden demokráciában szükség van, egyensúlyok, kontroll-mechanizmusok összefüggésein kell tűnődnie most alkotmány-őröknek, civil társadalomnak, maradék ellenzékieknek és ez nem lesz könnyű folyamat, no meg egy elkerülhetetlen változtatás az Alkotmányon, hogy az hogyan is lesz majd? milyen irányokban milyen elköteleződéseket mutat majd ezek után Szerbia, hol és hogyan foglalja el a helyét a nemzetközi közösségben, ahol most mindenki figyel, méricskél, a legkisebb gesztust is hosszú elemzések kísérik - hogyan viszi át az új SNN-kormány a szerb nemzeti érdekeket a túlsó partra, a fogában vagy pénztárcaként a farzsebében tartva ...A nemzetközi társaságban sokaknak eszébe jut a "magyar modell", nem a legjobb előjelekkel ...
Láttuk azt, hogy a VMSZ, mint a vajdasági magyarság politikai képviselője újra tényező lehet a szerbiai politikában, 8-9 széket foglalhatnak el azokon a helyeken, sokakban már fel is merült az a lehetőség, hogy ők mennek majd kormányra, az SNN-nek elegendő is lenne ennyi ahhoz, hogy a külvilágnak bizonyítsa, hogy a plurális politikai élet iránt elkötelezett, a "magyar kapcsolat" lehet egy kapu, amely nyitva tartja az utat az egységesülő Európa felé - de ezzel várjunk még egy kicsit szerintem, mert a szerb belpolitikai mozgások természetrajzába a meglepetés mindig beleszínez ...
Láttuk mindezt a Tanjug ódon épületében, dőltek kifele a hírek a képernyőkből, csöngtek a mobiltelefonok, fontoskodtak az újságírók és a diplomaták, nevetgéltek a pincérek egy-egy jól sikerült pohárcsenésen. Fogyott a bor és az almalé, füst szállt fel a hamutartók felett, felfelé csavarodott, a régi képekre szállt, amelyek ott voltak a falakon. Az a kép például, ahol Moshe Pijade és munkatársai állnak partizán-egyenruhában. Moshe Pijade szobra figyelte a kamermanok nyüzsgését az előcsarnokban, ahogyan leveszik a német nagykövetet, ahogyan rásvekelnek az igazságügy-miniszterre, végigfuttatják kameratekintetüket a kigombolt ingben ágáló politológusokon. Zajlott ott az élet a választások éjszakáján. Valamikor 21 óra tájban váltottak a képernyőkön a képen és bejelentkezett a "krími tudósítónk a PRVA csatornán", hogy elmondhassa, elsöprő többséggel megszavazta ott a nép, hogy csatlakoznak Oroszországhoz. Csak egy villanás volt ez ott, a képernyőkön, mégis hosszabban tartó árnyékot vetett mindarra, ami Szerbiában történt tegnap. Az, ami Krímben történt tegnap és amelyből most logikus és logikátlan eseménye sorozata kihajt majd, árnyékot vetett mindannyiunkra, akik ott voltunk a Tanjug épületében. Még azért vetettem egy pillantást azokra a képekre, amelyeket csak ott felejtettek a falon, logikus kapcsolatot csak Belgrád teremtett közöttük a számomra. Az egyik képen Coppola filmrendező volt látható belgrádi házak között, a másik képen pedig egy kukákkal viaskodó rendőr, ahogyan küzd azzal a helyzettel, amely itt 2008-ban kialakult, amikor égett az amerikai, a horvát nagykövetség épülete, ahonnan az oda őrzésre kirendelt rendőröket egyszer csak visszavonták és megnyitották az utat a dühös tüntetők előtt arra, hogy lángokba borítsák azokat. "Ő volt az, aki visszavonta rendőröket" - mutat most a képernyőre helyi informátorunk, ahol éppen Koštunica magyarázza a bizonyítványt. Kicsit szürreális a pillanat, a kép, mint a múlt egy fontos lenyomata a Tanjug falán, informátorom, akik akkor ott volt, azon az utcán, a jelenidejű kép a képernyőn, az esemény, amely körülvesz bennünket. ... Sötét este volt már, amikor hazaindultunk. Csepergett az eső. Sokáig nem jött busz, troli, nekivágtunk hát gyalog a hazaútnak, Vračar felé, ahol lakunk. A Terazijén, a Városházánál rendőrök állták el az utat, nem lehetett tovább mennünk. A Kralja Aleksandra felé kerültünk, ott is mindenütt robocopokat láttunk, ahogyan támaszkodnak a pajzsaikra, ahogyan unatkoznak és unalmunkban beszélgetnek egymással. Kiderült, hogy a Terazijét a Dveri rekesztette el, ott tüntetett vagy három-négy tucatnyi dveris, két-háromszor annyi robocop vigyázta őket, egy kicsit csepergett az eső, két nagyméretű szerb zászló mozgolódott a demonstrálók felett, a járókelők dühösek voltak azért, hogy kerülniük kell, a trolik és a buszok ott ácsorogtak sorban a túlsó sávban. Otthon még bekapcsoltuk a tv-t és végignyomogattunk a helyi csatornákat kinyitó gombokat. Már tudtuk azt, amit közöltek, azt, hogy a 250 fős Skuptsinában a progresszíveknek (SNN) 157, a szocialistáknak 45, a demokratáknak 19 és az Új Demokratáknak 18 helye lesz, a nemzetiségi képviselők (köztük a helyi magyarok) összesen 11 helyet foglalnak majd el - és ennyi. Végül is, ami csak történt tegnap ezekhez a számokhoz fut ki, holnapután már semmi egyéb sem lesz érdekes. Ez számít majd, hogy kinek mennyi széke is van abban a házban.
(A szerbiai választások iránt mélyebben érdeklődőknek itt van a http://eizbori.com/kategorija/izbori-srbija-2014/profili-stranaka egy szerb site, grafikonokkal...)
(A győztes arca, 2014.03.16-án, éjfél előtt ...)
