Tanévkezdet. Egyetemi jegyzetek
2017. szeptember 23. írta: wootsch

Tanévkezdet. Egyetemi jegyzetek

Felnézek a képernyőről. Látom, a büfé üres. Az órák elkezdődtek, én meg csak most tudtam meg, hogy az enyém ma elmarad. Tanárom üzent, hogy majd a jövő héten pótoljuk az elmaradt beszélgetéseket, így aztán a beszélgetés-óra helyett bevackoltam ide a büfé sarkába, elfoglaltam a legjobb helyet, a konnektor ugye. Ha szünet van, nagy itt a tolongás, mindenki töltött akkukra vágyik, a tantermekben ugyanis tilos tölteni. A mobiltelefonoknak a teríték a vizsgáztató szigorú tekintete előtt, az asztalon már a múltkori vizsgáimon is nagy élmény volt. Az egyetemen rend van és szabadság van, kényelmesen elférnek egymás mellett. Az egyetemen diszkréten ismertett szabályzat van, vizsgaszabályzat, de szabadság van, hát így. Tegnap vidám vásár volt a Campuson, kitelepült ez Emmaüs és árulta használt tárgyait: olvasólámpákat, tányérokat és evőeszközöket, ruhákat, sőt cipőket is. A szomszéd standon az Egyetemi Kiadó könyveit vihették darabonként 2 Euroért – és fogyott a remittenda szépen! Nem csak a diákok, a professzorok is vígan turkáltak a kiadványok között. Ezért az árért hozzájutni ezekhez a ritka kincsekhez nagy ajándék. Ott voltak a bringások is a vásárocska forgatagában. Strasbourg kerékpáros-város, elkel a szakértői segítség a javításokhoz, a lehetőség a használt bringák megvásárlásához. Egy másik standon diákok árulták régi jegyzeteiket, könyveiket, lemezeket, idejüket-leszolgált iPad-jeiket. A standok hosszú sorának végén egy aprócska asztalról valaki diák palacsintát árult – Nutella vagy gyári dzsem a töltelék -, egy euró egy palacsinta, pénzt gyűjt valami utazásra, így, hát így. Kissé elkülönülve mindettől egy stand, egy diákszervezet propaganda brossúráival, a címlapokon magyar szemnek szokatlan vidámsággal tiltott jelképek hancúroztak, vörös csillag, sarló és kalapács, egy szakállába mosolygó Marx, egy fejét dacosan felvetve jövőbe néző Che Guevarra. Az egyetemen tényleg megszámlálhatatlan diákszervezet aktívkodik, úgy látszik, hogy ez az egyik baloldali, kommunista vagy trockista kitelepülése volt. A katolikus, a protestáns vagy a muszlim diákok szervezete tegnap nem volt jelen a vásárban, de van rá egy fogadásom, hogy hamarosan találkozom majd az ő standjaikkal is. A Campus ugyanis nyitott az ilyesmikre, kitelepülni nem tilos, politizálni sem tilos, mi is lenne egy egyetem – a jövendő értelmiség e műhelye – politikai viták edzései nélkül?! Jó hangulatú volt a vásár. Apadt és áradt a tömeg, ahogyan az órák és a szünetek ritmusa irányította. Egy jó vásár az agora és találka-hely, az egyetemi vásár is ilyenné formálódott. A matematikusok elkeveredtek a jogász-hallgatókkal, a teológusok a mikrobiológusokkal, a nyelvészek a vegyészekkel. A tanév elkezdődött. Még egy két napig látni lehet majd, hogy egyesek kissé tanácstalanul, mobil-telefonjukat fürkészve bolyonganak a Campus épületei között, keresvén a megfelelő termet, ahol jelenésük lenne. Még egy-két napig látni lehet majd, hogy a gólyák csoportosulnak tutoraik körül, mielőtt még egy hosszabb város- és egyetemnézőbe indulnának, aztán megszilárdul a rendes ügymenet, kialakulnak a rutinok, fényesebbre kopnak a forgalmasabb ösvények. Egy nagy egyetem Európában. Harmadik éve figyelem már, hogy hogyan készül a város a tanévkezdésre. Harmadik éve látom, hogy kerülnek ki az óriásplakátok az utcákra, amelyekkel köszöntik a hallgatókat, „Strasbourg szereti a diákjait!”, „Isten hozott az Egyetemen!” és ilyesféle szlogenekkel – ez is egy formája a helyi kormányzat által indított plakát-kampánynak. Látom, ahogyan a kávézók, a bisztrók, a kocsmák, de a fodrászok, a pékek is cserélik a hirdetéseiket, hogy a diákigazolvánnyal igénybe vehető kedvezményeikről értesítsék azokat, akiket illet. Az Egyetem a Városban van, a Város büszke az Egyetemre, az Egyetem is szereti a városát, kölcsönösen bókolnak egymásnak, a Városban szeptember és június között egyetemisták élete habosodik, július-augusztusban érezhető, tapintható a csönd a városban, a diákok hazamennek ilyenkor, szeptemberben újra gyöngyözik az ifjúsági élet. Az ingatlan-irodák is megtelnek sorba álló diákokkal.

 

Csoportom összeverődött, most ismerkedünk egymással, a hölgyek: két iráni, két kínai és egy dél-koreai, és egy szíriai; az urak: egy dél-koreai, egy török és egy kolumbiai fiatalember, no meg jómagam, az egyetlen európai a csoportban. Új tanáraink vannak, az órarendünk egy kicsit zsúfolt most, emelkedett a szint, nőttek a követelmények, már októberben elő-vizsgáink lesznek, aztán decemberben vizsgaidőszak, hat vagy hét vizsgával, mindez csak azért, hogy a második félévben még szaladgáljunk egy kicsit a nyelvtan útvesztőiben, artikuláljunk a kiejtés-csiszoló műhelyben, tollat koptassunk a francia társadalomról szóló információk lejegyzésekor. A rendes ügymenet beállt, a napi ritmus most órarend szerint, házi feladat szerint. Míg ezt itt legyeztem, véget érhetett néhány óra, mert a büfé most már forgalmasabb, a kávéautomata elfoglaltabb, mint volt az elébb. Egy európai egyetem ma már mindenütt multikulturális mikro-társadalom, itt Strasbourgban az ázsiai hallgatók dominanciájával. A latin-amerikai hallgatók száma is növekszik, ahogyan egyik tanáromtól megtudtam és változatlanul növekvő trendet mutat a kelet-európai – elsősorban lengyel, ukrán, orosz, kevésbé román, szerb, bolgár – diákok száma. Persze én ezt a Nyelvi Intézet perspektívájából látom. Az Intézet érthető gyűjtőhelye a külföldi diákoknak, legalább B2-es szinten ugyanis tudni kell ahhoz, hogy valaki jogot, orvostudományokat, bölcsészetet, teológiát, közgazdaságtant, vegyészetet, stb. tanulhasson. Strasbourg Egyetemén az orvosi, a jogi és a bölcsészettudományi képzés magasan jegyzett és egészen különleges rangja van a teológiai képzésnek is. A strasbourgi Egyetem az egyetlen olyan felsőoktatási intézmény ma az egész világon, amely katolikus, protestáns és iszlám teológiai képzést egyaránt kínál. Egyik koreai csoporttársam protestáns lelkész, ő is teológiára akar majd továbbmenni a tanév után. Louis Pasteur egykori egyetemén persze van rangja a természettudományok képzésének is. A strasbourgi diplomának van értéke tehát, különben nem lennénk itt ilyen sokan – ebben a tanévben 55 ezer beiratkozott hallgató. Tán ezért ez a nagy sürgés-forgás a Campus-on.

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr1112887802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása