Kisdologozat. Egyetemi jegyzet
2017. szeptember 26. írta: wootsch

Kisdologozat. Egyetemi jegyzet

Mondják, kisebb, bejárhatóbb lett ez a világ. Egy helyről való kitekintéshez az egy helyben való üldögéléskor is szélesebbre nyithatóak az ablakok. Képernyőkön/-re kattintgatunk. A bennünket körülvevő képek áradása azt az illúziót kelti, hogy egy-két kattintással megismerkedhetek egy távoli világ apróságaival is. A Google Street View-al még azt is megtehetem, hogy megnézhetem azt, hogy a berlini Friedrichstrasse 41-ben milyen házat találhatok. Már felnőtt egy generáció, aki egy hagyományos térképen nem tud kiigazodni, de jól kezel minden egyéb városi app-ot, okos telefonjával járja az utcákat, kognitív térképe nem a sarki pék mosolyához, nem a tisztítószalon vicces kirakatához, hanem a telefonjának a képernyőn kiírt információkhoz igazodik. Tíz diák-kolléga van most éppen a látóteremben, ahogyan felnézek most a képernyőmről és látom, hogy egy kivételével a többiek mind a telefonjukat bújják. Rövidítik a távolságokat éppen, egy klikk ide, egy oda, szünet van és információk tengerén bukdácsolnak ábrándjaik kis vitorlásai. Talán, de az is lehet, hogy szótárt böngésznek, mondatok formuláira keresnek, igeragozást nyomozna. Hiába, no: a francia igék ragozására születni kell, vagy be kell magolni. Tanáraink nem tanácsolják a mobiltelefonos szótár-app-ek használatát, mert ezek pőrén, csupaszon dobják ki a szókeresések találatait. Hasznosabb a megtalált új szó pontosabb jelentésével is megismerkedni – állítják -, legyen kéznél a Petit Robert vagy legalább a kisebb Larousse, azokban ott vannak a a szavak meghatározásai. Segítségükkel gazdagabb, hajlékonyabb, választékosabb módon sajátíthatja el a szókincset a diák, mint egy telefonos kereséssel gyorsan kibányászott találat után. Persze, hogy kevesen cipelik magukkal a könyveket. Persze, hogy ez a tanári figyelmeztetés csak úgy ott marad a levegőben. Ami van, azzal élünk. A könyveknek súlya és térfogata van, a telefon pedig zsebben is elfér. Pedig most majd szükségünk lesz a szótárra. Írnunk kellene egy kis dolgozatot arról, hogy hogyan is látjuk Franciaországot, felszólítottak, hogy írjuk le a jót és a rosszat, mondatszerkesztést tanulunk most, „articulateurs”, „mots de liason”, „elsősorban”, „továbbá”, „másként szólva”, „mindamellett” … és így tovább, használjuk és gyakoroljuk tehát ezeket. Kíváncsian várom, hogy mire is jut majd Carlos Kolumbiából, aki csak két hete érkezett Strasbourgba és soha sem volt Európában ez előtt, vagy mire is jut ezekkel a kérdésekkel Nasim, aki Teheránban nőtt fel, soha sem volt Franciaországban az előtt, hogy 5 hónapja ide menekült egy – ahogyan mondja - „autokratikus”, „elnyomó rezsim” miatt. Carlos még csak éppen felnőtt, 19 éves, nyitott és kedves mosolyú éppen-volt-kamasz. Nasim felnőtt, harminc éves, férje van, gyereket szeretne, munkát keres, divattervezőként szeretne dolgozni. Öt hónap alatt jobb és rosszabb tapasztalatokat szerzett már a segítőkészségről, az elutasításról, a jóindulatú megközelítésekről és a rosszindulatú hárításokról. Munkát egyelőre még nem talált, az életvitel nem olcsó errefelé, munkából szerzett jövedelemre lenne szüksége a megélhetéshez. Vajon hogyan látják a francia politikai élet kavargásait, a politikai szimpátiák táborainak egymással éles vitákban kijelölt határaival? Hogyan láthatja egy kínai fiatal a francia társadalmat a gyakori sztrájkokkal, a vélemény-nyilvánítás szabadságával, a baráti és családi beszélgetésekben felitatott politikai témáival? Még az előző csoportomban történt az, hogy egy vizsgakérdés kapcsán Li Yu komolyan megkérdezte egyszer, hogy „Qu-est que ce la Constitution?” Tényleg, mi is lehet az Alkotmány egy kínai számára? Hogyan indoktrinálja a kínai iskolarendszer a diákjait egy kommunista doktrína egyetemesnek szánt igazságaira? Hogyan, milyen szemüvegen át láthatják ők a francia demokráciát, amely komoly dolog itt és amelyért, amelynek minőségéért itt bizony ölre mennek. Egy társadalommal való találkozásnak felületei, terei, és a találkozásoknak minősége van. A megtapasztalt, a kis napi cselekedetekben megmutatkozó emberi jó és emberi rossz észrevétele, életünkkel keveredése, nagy dolgoknak kis, védett tereinkbe való behatolása együtt jelentik azt, amit talán benyomásokként rögzítünk egy társadalomról, amely most vesz körül bennünket. E nézőpontot kikerülhetetlenül befolyásolja a hely és a helyzet, amelyből e társadalommal interakciókba lépünk. Talán az előzetes tapasztalatok is, talán az is, ahonnan ide érkeztünk. Egy társadalom megfejtéséhez kulcsot ritkán ad az, ahogyan a látottakat összeméricskéljük azzal, amit már láttunk valahol másutt, lett légyen az valami, aminek a tapasztalatait saját országunkból hoztuk magunkkal. Egy turista méricskél, összehasonlít, ár-érték arányokban gondolkozik. Mi itt nem turisták vagyunk, más nézőpontokat kell kijelölnünk. Egy turistát bosszanthat, útitervének megvalósításában zavarhat egy sztrájk, nekünk itt meg kell értenünk a mozgatórugókat is, mert így tudunk könnyebben együtt élni ezzel. A múlt heti sztrájk után most minden hétre ígérnek egy nagyobb, országos sztrájkot. A tiltakozások célpontja megint a Loi de Travail, a Munka Törvénykönyvének tervezett módosítása. Monsieur Holland és a szocialista kormány elképesztő népszerűség-vesztésének az egyik oka a „Loi El Komri” (az egykori miniszter-asszonyról elkeresztelt törvény-módosítás) elleni népi kiállás volt, szakszervezetek, diákok, anarchisták, antiglobalisták együtt mentek a barikádokra. Macron meglengette e változtatási szándékot, a baloldal azonnal bejelentette, hogy a törvény-módosítást „minden lehetséges eszközzel” meg fogja akadályozni. A múlt héten egy napig nem volt tömegközlekedés Strasbourgban, a jövő héten talán a vonatok is leállnak egy napra, még nem világos csak az, hogy majd megint mikor, hogy összegyűlik majd a nép egy kis kiabálásra, zászló- és jelszó lengetésre. Párizsban valószínűleg az efféle demonstrációkra rátapadó anarchisták neki mennek majd a rendőrségnek, és ők meg majd visszavágnak, lesz majd rendőrattak, könnygáz, kődobálás, vérző arcok, arctalan randalírozók és sebesült rendőrök. Fotótémák pró és kontra. Ugyanazon fotók felhasználás ellentétes vélemények illusztrálására. E fotók őrzik meg azt, hogyan volt és e fotók táplálják majd azt, ahogyan megismétlődik. E majd' monoton megismétlődő esemény-sorozat megváltoztatására egyelőre megoldás nem kínálkozik. A vélemény demonstrációkban való megformálásának a szabadsága felkínálja e demonstrációk erőszakos akciókra átváltoztatásának a lehetőségét is azok számára, akiknek e felforgatás, az „elnyomó államot” szimbolizáló zsaruk elleni támadás az eminens célja. Ezt tudja e politikai karusszel minden szereplője, erről már mindenki elmondta a véleményét. Ettől ez még megtörténik, ettől ez ismétlődik. Hogy mit hoz majd a következő sztrájk és a demonstrációk, majd meglátjuk akkor. Néhány aktuális flyer már megjelent a Campuson azért. Ez is egy miliő (stílszerűbben milieu) a korábban szóba hozott házi feladat körül. Nekem legalábbis lenne mondanivalóm erről, majd ott. Persze azon is gondolkodom, hogy ifjú kínai, kolumbiai, koreai kollégáimnak is szövegkörnyezetet jelent-e mindez vagy majd csak a sajtokról és a strasbourgi buszokról vagy villamosokról írnak?

A bejegyzés trackback címe:

https://wootschp.blog.hu/api/trackback/id/tr8112898914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása