Svájcban valahol mindig hallgatnak a hegyek. Svájcban valahol mindig a saját nyelvükön beszélnek a hegyek: üvöltő szelekkel, jégkoppantással, hófúvás panaszkodásával. Svájcban minden völgyben más dialektust beszélnek. A swüzerdócs-német szótár szórakoztató olvasmány. A tv-ben feliratozzák a német beszédet, mert még ott sem érti mindenki a dialektust. Svájcban mindig csend van - ugye, ott hallgatnak azok a nagy hegyek -, de az emberek sem beszédesek, a svájci társadalmi terekben jobbára csendesség van, a kívülálló szempontjából szinte unalom. Bankország, hegyország, völgyország, kantonország, Európában. Közép-Európában? Kisugárzásai: rend, nyugalom, kiszámíthatóság, folytatólagos gyarapodás, fegyelem és a kisvárosok patika-tisztasága, no meg a banktitok. Budapesti értelmiségi társaságban játszanak a felnőttek: "mondj öt híres svájcit" ... kínlódnak a résztvevők, bizonytalanul mondogatják: "Dürrenmatt? Friedrich ..." esetleg "Calvin?", valaki hozzáteszi: "Zwingli!". Társaság Okoskája bólogat, bizony, úgy bizony. Máskor oly könnyen pattannak nevek, helyek, események a játékban, most mintha mindenki belassult volna. Kis szünet után Okoska bedobja, hogy "Giacometti", na, ne már ... aztán valakinek eszébe jut Damiel az angyal a Berlin felett az égből, Bruno Ganz is Zürichben született. Aztán csak csend, hümmögések a társaságban, Okoska is hallgat, egyetlen tudós, egyetlen sportoló sem jut az eszébe, pedig lehetne sorolni. Svájc valahogyan kívül esik a társaság kognitív térképén, pedig van itt hegyrajongó, utazás megszállottja, irodalom-rajongó, filmbe-bolondult, még Godard sem jut eszünkbe, pedig ő is svájci volt, meg Alain Tanner. Svájc, a háromnyelvű népszavazás-köztársaság most kis hullámokat gerjesztett maga körül. Néhány héttel ezelőtt az aktuális népszavazáson a választáson résztvevők 50,6%-a az "idegenek beutazásának megszigorítása" mellett döntött. A csalárdos szöveg nemcsak a messziről jöttek, hanem a szomszédok ellen is, mindenki ellen irányul, aki svájci nézőpontból "idegen". Svájc Schengen-ország, most főhet a fejük, hogy hogyan is szerelik majd ki a végrehajtás rendeleteit. Vagy kilépnek az EU-val megkötött különféle egyezményekből? Akkor pedig - az a szent paritás! - azok a svájciak is bajba kerülnek, akik valamelyik EU-s országban vállaltak munkát, vagy ott vásároltak ingatlant, ott élnek. Ezt a dominóhatást a népszavazást kezdeményező nacionalisták nem egészen gondolták végig, a tekintetük előtt csak a koszovói drog-dealerek, a szomáliai éhség-menekültek, vagy a szíriai háború elől elmenekültek képe villogott a belső képernyőkön. Ez egy kis svájci kisugárzás - messzebbre látszik, mintsem gondolnánk. Néhány hete volt csak, máris úgy teszünk, mintha meg sem történt volna, pedig ez is hozzájárul most, és éppen most európai elbizonytalanodásainkhoz, akkor, amikor mindennél inkább szükség van az európai értékek erőteljes képviseletére. Hamarosan majd újabb népszavazást tartanak Svájcban, amelynek tétje az, hogy vajon maradjon-e a jelenlegi Himnusz vagy esetleg szülessék egy új ... érdekes menet lesz, a svájci identitás próbája pro és kontra. Mi más egy himnusz, mint a nemzeti identitás dalban való kifejeződése? Vagy talán nem is? Aktualitások hordozója, ahol jobb időkben optimistább, rosszabb időkben melankolikusabb a Dal ritmusa? Majd kiderül, érdemes lesz megfigyelni. A svájci hegyek mindent láttak már és mindent tudnak. Figyelik a kis városkák 600 éve nem változott házait, amelyek azokra az utcákra figyelnek, amelyek neve, kanyarodása sem változott abban a 600 évben. Svájc-köztársaság, ahol valahol mindig figyel egy hegy. Véleményünket ügyeli.
