Sejtjeim minden egyes percben harcban állnak és ez a legszemélyesebb magánügyünk. Ez a küzdelem bennünk a jó és a rossz között többnyire láthatatlan, mi magunk sem vesszük észre. Most a sejtek harca közügy. Talán ezért találtak rá oly sokan a háborús szakkifejezésekre ebben a kovid-kommunikációban.…
Egy pohár Pouilly-Fuisé van mellettem, előttem a képernyő és, ha felnézek róla, látom, hogy az ablakon túl esik az eső. Végre. Az ablak előtt ott a fa, az egyik ágon egy szarka-pár incselkedik egymással, tavasz van, az év legravaszabb időszaka, április utolsó napja volt ráadásul, amikor ezt a…
Eddigi életemben soha korábban nem találkoztam virológussal. Beszélgettem már görög halászokkal Ithakán és találkoztam boldog cigányokkal is, tényleg. Kvaterkáztam egy kocsmában könyvelőkkel, egyetemi tanárokkal, belgyógyásszal vagy fogorvossal, de virológussal soha. No meg soha korábban nem voltam…
A barátokkal, társakkal együttes idővel feltöltött tér az az élet. Az ember-környezet, amelyben élünk és amelyet úgy ismerünk, mégis újra fel tudjuk fedezni újdonságait. „Senki sem különálló sziget”, óceánunk a befoglaló társadalom. Nekünk ez a társadalom társak, barátok, közeli és távolabbi…
Strasbourg városának egyik reklám-szövegje az, hogy „La capitale de l'Europe”, vagyis Európa fővárosa. Télidőben „La capitale de Noel”, vagyis a Karácsony fővárosa. Mégis, virtuális ez a fővárosiasság, mert bizony határváros ez. Annak viszont nagyon is európai. A Rajna nagy folyó, természetes…
Régen nem írtam ide a blogomra és most elmondom azt is, hogy miért nem. Még valamikor szeptemberben vettem egy Lenovo laptopot, mert a korábbi gépem billentyűzetére ráömlött a kávé Budapesten, először csak a 0-tól 5-ig terjedő számsor és a qwert majd az asd betűk tűntek el, amputált szavakkal nem…